Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

mondani), nem is áll. Az igaz ugyan, hogy ahol fejenkénti örök. lésről van szó, alkalmazhatja a pályázó ezt az experimentumot — miként előre bocsátotta, rövidség kedvéért ; de már ahol a törzs kap egy részt, ott már nem fog az egyszerűsítés beválni, mert hiszen a törzsbeli örökösök kötelesrésze együttvéve számítandó ki, holott ők is az örökösök számát szaporítják. Erre nyilván nem gondolt a szerző, ami csak azt mutatja, hogy a tételek általánosításával rendkívül kell vigyázni. A 48. lapon, az előre kapott értékek betudására nézve azt mondja, hogy mivel az adomány idejétől a hagyaték megnyílásáig történt értékváltozások ellenőrzése s megállapítása inconvenientiákkal járna, leghelyesebb azt a „vélelmet“ állítani fel, hogy az érték nem változott. Ez helytelen felfogása a vélelem fogalmának, vagy legalább a kifejezés helytelen alkalmazása. Vélelemről helyesen akkor beszélhetünk, midőn a jogszabály a valószínű ténynyel úgy bánik, mint a való ténynyel, annyiban, hogy a bizonyítás terhét megfordítja. Itt azonban ilyesmiről szó sincs, mert akár valószínű az értékváltozás, akár nem, figyelembe még sem jön s így a bizonyítás is eleBÍk. Ez egyszerűen jogilag irreleváns tény. A 75. lapon a teljeskorú házasságának a szülő részéről való eltiltását mint kita- gadási okot azért mondja ma már kevéssé praktikusnak, mert a házassági törvény szerint a házassághoz való szülői beleegyezést a gyámhatósági beleegyezés pótolja. Nem veszi észre a szerző, hogy teljeskoruról van szó. A 78. lapon ismét a vélelemmel akad meg a szerző, azt mondván, hogy ha érvénytelen kitagadás történt, hivatkozással oly kitagadási okra, amely nem való, nem hivatkozhatnak az érdekelt örökösök egy esetleg való, de más kitagadási okra, mert vélelmezzük, hogy az örökhagyó erről nem tudott, vagy legalább is nem akarta az illetőt erre való tekintettel kitagadni. A fent mondottakból kifolyólag ez megint nem' vélelem. A 85. lapon hibásan állítja a szerző, hogy az ajándékozás által az örökhagyó jó előre „kijátszani“ igyekszik a törvényt. Miért? Adhatta ő az ajándékot egész jóhiszeműleg is, de az egyre megy a kötelesrész tekintetében.

A mi a munka egyéb hibáit illeti, azokkal röviden kívánunk végezni.

így először is szokja meg a szerző a szabatos szövegezést- Ez ellen több helyen vét. így a 20. lapon „ha feltesszük a kérdést, arra csak nemmel felelhetünk“ stb. Az olvasó nem tudja hamarjában, hogy micsoda kérdést tesz fel a szerző, mert ezt a