Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
Ô7 és mélyebb itélőte'hetség nélkül írt kezdetleges és mindenek- felett elsietett munkácska. Nem értette meg magát a kérdés lényegét, illetőleg azt a feladatot sem, amelyet meg kellett volna oldania. A pályakérdés lényege, ha a tételt jól átgondolja pályázó, az lett volna, hogy a büntetési rendszernek a XIX. század második felében való állását s e fólszázad alatti haladást, fejlődést igyekeznék bemutatni a felhívott három európai hírű büntetőtörvényjavaslat s a mai két legjelesebb büntetőtörvénykönyv ismertetésével és bírálatával. E végből büntetési rendszer-fogalmának, esetleg történeti kifejlődésének rövid felemlitése s a szabadságvesztés büntetésnek mint a XIX. század főbüntetési eszközének méltatása után akár időrendben ismertetnie és egyúttal bírálnia kellett volna egyenkint a javaslatokat és törvényeket, akár az egyes büntetési nemekre és eszközökre adhattá volna elő sorrendben azok álláspontját s végűi a javaslatok s törvények közötti hasonlóságokat s min- deniknek sajátosságait, előnyeit összegezte volna. Pályázó e helyett két részre osztja munkáját és pedig úgyszólván minden bevezetés nélkül. Az első részben „a javaslatok és törvénykönyvek ismertetését, a másodikban „a javaslatok és törvénykönyvek bírálatát“ adja. Hogy e helytelen felosztás megbosszúlta magát, mutatja az, hogy az első részben is lépten nyomon beleesik a bírálatba s az itt mondottakkal sokszor ellenmondásba jön a második részben. Különben az egyes javaslatok ismertetése is rendszertelen, hézagos, felületes számtalan helytelen megjegyzéssel. Egyszerűen az illető javaslatok és törvényeknek a büntetések nemeiről szóló fejezeteit másolja le (a három utolsónál sok helyt szolgailag) s ami megjegyzést itt-ott tesz, azokból csak tájékozatlanságát árulja el. így pl. azt mondja, hogy a 43-iki magyar javaslat a bíró szabad tetszésére bízta a büntetés felemelést vagy leszállítást, holott a javaslat csak minimumokat nem ismer, de a maximumokat mindenütt megszabja s igy a „felemelést“ egyáltalán nem bízta a biró tetszésére. A második rész még az elsőnél is rendszertelenebb s szintén tele hibákkal. Teljesen felesleges a kettős felosztásról oly bőven beszélni, mint pályázó teszi, mert egyáltalán nem áll az, amit állít, hogy a büntetési rendszer jósága! ezen alapszik. A jó büntetési eszközök s főleg a jó végrehajtás esetén a hármas 7