Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
U sorban, vájjon a tudománynak a közel jövőben lesz-e oly értéke, amilyet igazán megérdemel. Magát a pályamunkát tekintve, a pályázó szorgalmasan dolgozott s alapjában jó munkát végzett, ha nem is olyat, amely ment különféle hiányoktól. A kötelesrósz kérdéseit mai jogunk alapján a rendelkezésére álló forrásművek segítségével kimerítően mintegy 100 kis negyedrét oldalon tárgyalja, összehasonlítván ezeket lépésről-lópésre a m. ált. polg. törvénykönyv tervezetének ezekre vonatkozó intézkedéseivel, illetve felemlítvén s méltatván az utóbbinak esetleges újításait is. Anyagát 8 részbe osztja be, hibája azonban, hogy a rendszerben az elrendezés technikájával itt-ott küzd, a mit a gyakorlottság hiányának kell főkép tulajdonítanunk. Néhol pl. egyes részeknek külön cimet adhatna, ami az áttekintést könnyítené pl. a 27. lapon, másutt, mint pl. a 101. lapon, egyes részekbe oly kérdéseket vesz fel, melyek lényegileg nem oda tartoznak, igy a jelzett helyen a kötelesrész kereséséről szóló részben szól a hagyományokkal túlterhelt örökösről, mint a kinek nem szükséges külön pert indítania kötelesrésze iránt. Lehet, hogy a kellő gyakorlat hiánya mellett az a baja is volt a pályázónak, hogy midőn az anyagot feldolgozta már, az elrendezésre s általában a külső csínra kellő gondot fordítani elég ideje nem jutott, ami mellett stilaris hiányok is szólnak, amelyekre alább térünk rá. A pályatétel természete azt hozza magával, hogy a pályázó saját felfogásának, gondolkodásának eredményeit inkább a Tervezet intézkedései tekintetében érvényesítheti, mint a mai jogra vonatkozólag már kifejtett különféle nézeteket illetőleg s e részben nem lehet tagadni, hogy a pályázó tud helyesen gondolkodni. De vannak állításai és felfogásai, amelyek nem helyesek. Mindjárt az elején a szülők tartási kötelezettségét nem főkép a vérségi kötelékre, hanem arra az elvre alapítja, hogy „mindenki tetteinek következményét viselni tartozik;“ sőt mi több, nyomban magára cáfol egy utólagos beszúrással, mely szerint ugyanezen elven alapulna viszont „a gyermekek tartási kötelezettsége tehetetlen szülőikkel szemben.“ Mindenesetre furcsa logika. A 43-ik lapon úgy akarja kiszámítani a kötelesrészt, hogy az activ vagyonnak becsértékéből levonja a passivákat s a maradékot elosztja a törvényes örökösök kétszeres számával; az eredmény adná szerinte a kötelesrészt. Eltekintve attól, hogy ez a pályaműben nincs is kellő szabatossággal elmondva (bár tudjuk, mit akar