Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

88

tanulmány nélkül van összeütve. Öt cím alatt 55 lapon végzi el szak- mánymunkáját. Az 1-ső cím alatt azt a kort vázolja halovány vonásokkal, melyben Kazinczy fellépett. A 2-ik cím alatt minden eszmei kapcsolat nélkül a nyelvújítás szükségességének igazolására tér át. A 3-ik cím alatt a jogosultság kérdését fejtegeti. A 4-ik cím alatt a nyelvújítás bírálatát adja.- Az 5-ik cím alatt a nyelvújításnak a nemzeti életre való hatásával foglalkozik. Szerző teljesen tájékozatlan a Kazinczy-irodalomban. A Kazinczy Ferenc nyelvújítási elveit, vitáit, a nyelvújítás történetét nem ismeri. A nyelvújítási harcról, a Mondolat-perről egy árva szóval sem emlékezik meg. Forrásai közt is csak azok az akadémiai értekezések for- dúlnak elő, melyek a 70-es évek orthologiai irányú mozgalmában keletkeztek. Innen van, hogy a kérdést nem történeti fejlődésében, hanem a 70-es évek álláspontjáról fejtegeti. Műve jó részt nem is egyéb, mert az akkori értekezések kivonata, melyek közűi különösen az Imre Sándoréit zsákmányolja ki. Mint hevenyészve, elhamarkodva készült gyarló és csonka kontárművet nem részeltethetjük nagyobb figyelemben.

Szinyei Gerzson.

A Pécely-díjnak a múlt évről megmaradt felére (42 kor) a következő pályakérdés volt kitűzve : Tompa allegorikus költészetének aesthetikai és történeti méltatása. Sajnálattal jelentjük, hogy a hazai irodalomtörténet mezejéről vett e szép kérdésnek megfejtése sem csábította versenyre akadémiai ifjúságunkat, pedig ehez még idegen nyelvű műveknek felhasználása sem kívántatik. Egyetlen 100 lapra terjedő munka érkezett be „Kép s jelben itt van kor, tett, szenvedély“ című találó jeligével. A termés mennyiségének csekélysége mintegy önként kelti fel lelkűnkben azt a vágyat, hátha ezzel szemben a minőséggel, ez egyetlen pályamű kiválóságával tudnánk megvigasztalni magunkat.

Vigasztalódást és megnyugvást azonban csak részben meríthetünk az előttünk fekvő pályaműből. Ennek írója komoly, mélyebb gondolkozásra törekvő ifjú ember ugyan, ki tényleg magasabb bölcsészeti és aesthetikai álláspontról fejtegeti thómá- ját, de gondolkodása még nem tisztult meg, kifejezési képessége — hogy meg is érthetnénk —igen csekély s a találó megjegyzések mellett lépten nyomon megbosszant bennünket érthetetlen, bombasztikus mondásaival. E tekintetben e mű ugyanazon jellemmel bír, mint az az egyetlen pályamű, a mely a múlt évben az Ember tragédiájának aesthetikai méltatására érkezett. Itt is megjegyeztük, hogy mikor szerző magasabb bölcsészeti álláspontra