Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

60

folyó évre és így ha valamikor, most bizonyára kedvező alkalom kínálkozott a nemes versenyre. A máskor Vay-kettős dij helyett most hármas, a máskor egy-egy Vay-nagyobb és Tóth- Fischer dij helyett most három-három, egy Kövy-Okolicsányi dij helyett kettő, egy Pécely-dij helyett másfél és ezeken kivűl még a Tudományos Akadémia 10 aranyos Kazinezy-dija csalogatta, csábítgatta ifjainkat erejök megmutatására és összemérésére.

A kitűzött határnapra 15 pályamunka érkezett be. Nem nagy szám ez a 12 pályakérdéshez képest; ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy versenytársak csak az egyházi beszéd — és Kazinczy-pályázatra vonúltak fel, mindenikre három-három, a többiekre csak egy-egy, sőt volt olyan versenytér is, a melyre egyetlen egy pályázó sem jelentkezett: a pályázatot így szám szerint se mondhatjuk eléggé sikeresnek. De „ne quid nimis!“ A közelebbi múltban két év alatt se termeltek ennyit az ifjaink.

A bírálatra szakok szerint kiosztott pályamunkák közül a Kazinczy-dijra érkezettek sorsa dőlt el elsőbben. A kitűzött pályakérdés ez volt: „Adassék elő Kazinczy Ferencz nyelvújítása különös tekintettel arra, hogy szükséges és jogosult volt-e a nyelvújítás és minő befolyással volta nemzeti életre?“ Ennél a pályázatnál mindig sietni kell a bírálattal, hogy az Akadémia aranyai idejében kikérhetők s a május végén vagy junius elején Széphalmon megtartandó ünnepség keretében kiadhatók legyenek. Fájdalom, ez évben nem kellett kikérni, mert a pályázók nem aranyokra, hanem megrovásra szolgáltak rá a pályamüveikkel. A pályázók, a szakbirálat szerint, mind a hárman tájékozatlanságról és' vétkes könnyelműségről tanúskodó fércművekkel álltak elő, egyik sem vevén fáradságot még csak arra sem, hogy a tárgyával kellő módon megösmerkedjék, sőt inkább a komoly munkából játékot űzve, a könnyen elérhető siker reményében arra vetemedtek, hogy forrásaikat lap, sőt ívszámra a forrás megnevezése nélkül Írták ki, mi által az irodalmi tisztességet és az irói jogot botrányosan megsértették. Ez a sajnos eset méltán keltett kínos megütközést a tanári karban annyira, hogy ennek a hatása alatt már-már arra az elhatározásra jutott, hogy a jeligés levelek felbontassanak s a pályázók nyilvánosan megszégyeníttesenek ; meggondolván azonban azt, hogy e kezdők mostani hibája tájékozatlanságból is eredhetett, megelégedett a névnélküli megrovással, a jeligés leveleket felbontatlanúl