Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

24

És nem zárkózhatunk e! részvéttelenűl azoktól a főiskolánk körén kívül történt gyászesetektől sem, a melyek hazai közéletünknek, egyházunknak, valamelyik testvérintézetnek egy-egy jelesét szólították ki az élőknek sorából. Szilágyi Dezsőnek, majd Tisza Kálmánnak kidőlése a mi szívünket is fájdalommal ütötte meg s fájdalmunknak visszhangja volt egy-egy részvétlevél, a melyet részint a dunamelléki, részint a dunántúli püspökhöz intéztünk, hármas jajt hallatva e nagynál is nagyobb oszlopemberek porba- omlása miatt. Emlékezetöket tettekkel írták be a haza és egyház történetkönyvébe. — Dr. Heiszier Józsefben és Dr. Baezoni Lajosban egyházi és iskolai ügyünk egy-egy elsőrendű munkását veszítettük el s e veszteségünket csak érzékenyebbé tette az a körülmény, hogy egykor mind a ketten itt működtek tanárokul. Heiszler halála felett, a hír későn érkezte miatt, csak levélben fejezhettük ki részvétünket a felső-szabolcsi egyházmegye esperesének ; de Baezoni temetésén már küldöttség által vettünk részt a fájdalomban s kezdeményezői voltunk a debreceni temetőben számára felállítandó emlékkőnek. — Érzékeny szívvel vettük Meczner Ferencz joghallgatónak, Meczner Béla szeretve tisztelt igazgató-tanácsosunk egyetlen fiának halálhírét is; a temetésen küldöttségileg vettünk részt, részvétünket pedig levélben is kifejeztük a mélyen sújtott családnak. özv. Bornemisza Józsefné, szül. Csider Juliánnában főiskolánk egyik széplelkű jótevőjét vesztettük el; áldott emlékezetét megőrzi közöttünk az az alapítvány, a melyet itt tanuló szorgalmas és szegény alsó-borsodi papfiúk számára tett 1899-ben. — Flórián Jakab eperjesi nyug. főgimnáziumi és Dékay Lajos kegyestanítórendi tanárok el- hunytakor szintén kifejeztük részvétünket az illető tanintézetnek és társháznak.

Azonban valamint a borút a derű, úgy váltogatta a fájdalmat az öröm ez év folyamában. Átmenetűi hadd jegyezzük ide elsőbben is a szeptember 25-ikén nálunk ülésező egyházkerűleti gyűlés keretében tartott Warga Lajos emlékünnepet. Kegyeletes, szép alkalom volt ez, a melyen Radácsi György vonzóan, melegen megírt és mély benső- séggel előadott emlékbeszéde varázsolta elénk a már megdicsőűlt tanár zajtalan, de annál áldásosabb pályáját. A hátúi egész terjedelmében közölt emlékbeszédet itt is melegen ajánljuk a jelességet és érdemet megbecsülök figyelmébe. Volt tanítványait, a történettudomány mívelőit és e főiskolát, hisszük, nem kell ösztönöznünk az ő emlékezetének hálás megőrizésére.