Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

22

mondott érte a miniszter úrnak, Gyulay Károlynak pedig szívesen nyit munkatért a már termékenyítőnek bizonyult gazdasági előadások tartására. Megnyugvással vette tudomásúl a rajz módszeres tanításáról készített gimnáziumi munkálatot is, tárgyalását a februá'i ülés napirendjére tűzvén ki.

Ezután megindúlt és folyt a mindennapi ernyedetlen munka főiskolánk mindkét intézeti ágában ; verítéket, irányítást és buzdítást nem kímélő fáradsággal munkálkodtunk első sorban a tanítás és nevelés áldásos eredményeiért, de ezek által másodsorban egyházunk és hazánk nagy érdekeiért. És ha fáradozásainkat siker koronázta, Istené legyen a hála, ki életünket, egészségünket megtartotta, becsületes igyekezetünket megáldotta.

Egy nagy kérdés is foglalkoztatta a tanári kart az év folya- mábán, mely a főiskolai istentiszteletek kérdésének következményeűl maradt reá, nem kellemes örökségül a most folyó évre. E tárgyban a köziskolai szék felszólítására a theol. tanári kar készített egy terjedelmes munkálatot, kimutatván abban a főiskola önálló gyülekezeti jellege és joga alapján azt, hogy a tanári karnak teljes szabadsága van arra, hogy ha célszerűnek látja, isteni tiszteleteit önállóan tarthatja meg a főiskolában, valamint azt is, hogy a főiskola, mint a múltban nem volt, úgy most sem alkotó része a helybeli egyháznak és ennek semmiféle joghatósága nem volt a főiskola és az azt alkotó tanári és tanulói személyzet felett, végűi pedig azt is, hogy a főiskola önállóságának mostanában elmosódni kezdődő jellege nem felel meg sem a hagyománynak, sem a főiskola rendeltetésének s hogy a főiskolának, mint egyházi jellemű tan- és nevelőintézetnek, elengedhetetlen kelléke az önálló gyülekezeti berendezkedés. A tanári kar több ülésen foglalkozott behatóan e dologgal s végre is úgy döntött, hogy fenntartja ugyan a városi gyülekezettel tartott közös isteni tiszteleteket, de az igazgató-tanács útján felkéri a főt. egyházkerületet egyfelől a főiskola és az egyház, másfelől a főiskolai és egyházi lelkészek viszonyának rendezésére. Ily állapotban került ez az ügy az egyházkerűleti gyűlés elé s következménye egyelőre egy egyházkerűleti bizottság kiküldése lett, a melytől méltán is, bizalommal is várhatjuk a kérdés alapos és megnyugtató megoldását.

De közben a munka hétköznapjait többször fel kelle cserélnünk úgy örvendetes ünnepi alkalmakkal, mint a gyász és részvét fájdalmas nagypéntekeivel. Hadd számoljunk itt be elsőbben azokkal a gyászesetekkel, a melyek a Mindenható akarata folytán ebben az évben is elkerülhetetlenek valának.