Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

C) Ifjúsági egyesületek

Az öntevékenység ébrentartására, az önképzés előmozdítására állanak fenn főiskolánkban régi idők óta az ifjúsági egyesületek, melyek közűi egyik-másik szinte a főiskolával egyidős s kebeléből sok kiváló egyént adott a hazának és egyháznak • de az újak között sincs egyetlenegy sem, a mely magas hivatásának tudata nélkül végezné a különféle szárnypróbálgatások és izmosítások eleinte nehézkes munkáját. Az egyéni és a testületi önkormányzat műhelyei ezek az egyesületek, kivétel nélkül s kétségkívül hézagpótlók és nélkülözhetetlenek mindaddig, míg egymás léteiét és célját nem veszélyeztetik, vagy legalább egymás működését nem akadályozzák.

Egy idő óta azonban mintha ezen a téren már túltermelés mutatkoznék ; mintha túlléptük volna a határt, a melyen belül az ifjúsági egyesületek fennállása, működése üdvös, kívánatos ; mintha, — közelebbről, — az akadémiai ifjúsági torna- és vívó-egyletnek része lenne abban, hogy a rokoncólú ifjúsági tűzoltó-egylet már több éve szünetel ; sőt mintha az egyes szakegyesületek, mint pl. a jogász-egylet és a hittanhallgatók egylete rovására is kellene jegyeznünk azt, hogy a magyar irodalmi önképző-társulaton, ezen az anyatársulaton nehány év óta a végelgyengülés tünetei mutatkoznak. A hittanhallgatók-egyletének pl. első sorban a tagok segélyezése lenne a feladata, de a mint az ez évi működése is igazolja, erős szaktevékenységet igyekszik folytatni és ez által bónítólag hat a magyar irodalmi ön- kópző-társulaton kívül a köteles gyak. theol. szemináriumra is, az akadémiai pályázatokra is. A köteles szemináriumon imádkozni, munkát írni, a hittanhallgatók-egyletében ugyanezt mívelni és részben ezt tenni a magyar irodalmi önképző-társulatban is, egy kissé már mégis csak sok a nagyratörőknek is, de több, sőt túlságos teher a rengeteg iskolai teendőkkel túlhalmozott középszerűségnek. Nem gáncs, nem elkedvetlenítés, csak jóakaró

*