Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
emelés az egész, korpótlékra jogosult tanárságra, intézményiig kiterjesztetik és foiyóvá tétetik. Ez a kedvezőtlen, bár törvényen nyugvó válasz, nehéz, sőt kényes helyzetbe sodorta különösen mélyen tisztelt elöljáróinkat, a kik pedig szeretettel párosított bölcsességük alapján a legjobb szolgálatot akarták teljesíteni intézkedésükkel a főiskolának is, az idősebb tanároknak is. A bölcs és szeretetteljes intézkedés elé tehát legyőzhetetlennek látszó akadály tolult. Idősebb tanárainkat az a veszély fenyegette, hogy teljes korpótlékuk beszámítása nélkül kell menniök nyugalomba; elöljáróinkat pedig méltán bánthatta az a körülmény, hogy a korpótlékok esész vonalon való folyósításának öt évre épített terve egy véletlen eseményen hajótörést szenvedett. Azonban ekkor már hódító útjára indúlt a Vay-Mocsáry házaspár jótékony szelleme, mely előbb a tanári kart, majd az alsó-borsodi egyházmegyét, a főiskola igazgató tanácsát és a főt. egyházkerületet árnyékozta meg és az igy megtermékenyített lelkekből egymás után jöttek napvilágra a tettekké érlelődött elhatározások. Tanári karunk, ugyanis, serkentve a gömöri lelkészek és egyesek hasoncélú példájától, 1901. évi junius 29-én tartott közgyűlésében, Szinyei Gerzson indítványára kimondotta, hogy a tanári fizetések korszerű rendezésére nagyobb részben folyósított Vay-Mocsáry-alapítvány pótlására részint egy 10 év alatt, mintegy 10 ezer koronára rugó új Vay-Moctáry-alapitványt létesít, mely 10 év múltán az eredeti alapítvány szellemében lesz kezelendő és felhasználandó a főiskola céljaira, részint pedig az igazgató-tanács útján íelkéri az egyházkerületet egy a nagy közönséget is hasonló tettekre serkentő mozgalom megindítására Igazgató-tanácsunk, szept. 10-ikén tartott ülésében, őszinte elösmeréssel fogadta a tanári karnak főiskolánk függetlensége érdé kében munkássá lett áldozatkészségét, kifejezést adott ama reményének, hogy a szélesbkörű mozgalom megindításától maga is sok szépet reményi s éppenezért felkéri az egyházkerületet, hogy intézzen felhívást az egyházakhoz a tanári kar példájának követése végett. A korpótlékok, illetőleg a nyugdíjazások megakadt ügyének végleges rendezése végett pedig kimondotta igazgató-tanácsunk, hogy felkéri az egyházkerületet a minisztérium felvilágosítására s ha ennek se lenne eredménye, javasolja az egyházkerületnek, hogy a felemelt tanári korpótlékok, a nyugalomba készülő tanárok érdekéből az 1902. év kezdetével, még a
