Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900
79 nának p. o. Kisfaludy Károly élete, mely hosszadalmasságával kirí a szerkezetből. Tárgyalásának is megvan az a hibája, hogy előre állít fel tételeket vagy mond ki ítéleteket, melyeknek igazságát csak később, bővebb fejtegetés és meggyőző érvelés után lehetne elismernünk. Még hozzá, állításai, ítéletei néha egyoldalú felfogásról vagy elfogultságról tesznek bizonyságot. Nyílván egyoldalúságba esik szerző, midőn a classicismusban csak azt mutatja ki, a mivel károsan hatott és nem méltatja előnyeit, melyekkel jótékony eredményeket szült : a formai gondot, a művészi törekvést, az ízlés követelését. Elfogultság mondatja szerzővel, hogy a Kazinczy iránya «tévesztett», mert az az irány, mely egy egész korszak szellemében leli igazolását, nem mondható tévesztettnek, hanem szükségképinek, jogosultnak. Már pedig nem szükség bizonyítgatnunk, hogy a classicismus volt ép úgy, mint a romanticismus- nak a műelvi hatósága az illető korszakok közéleti társadalmi és irodalmi viszonyaiban gyökeredzik. A mint ezek változnak, átalakulnak, úgy vesztik el az elvek is szabályozó hatalmukat a műszellem életében. Nem hagyhatjuk szó nélkül szerzőnek azt a szokását sem, melynél fogva művének a végén mintegy 2i-féle forrást sorol ugyan fel, könyvészetiig pontatlanúl, de a tárgyalás folyamában csak egy párat idéz, de csak általánosan, lapszám szerint pedig egyet sem. E szemfényvesztő eljárás igen sokat levon előttünk művének becséből. Végre határozottan el kell ítélnünk az idegén szóknak ok és szükségnélkűli használatát. Ilyenek : aspiratió, specialis, improductiv, agitál, inspirál, reactio, construál, concludál, sőt a pórias paszszol is, sat. Azt hiszszük, hogy szerző itt a ferde divatnak hódol. Nem hisszük, hogy vele született ép magyar nyelvérzéke ezekben és az ilyenekben úgy érezné és értené a kifejező erőt, mint a megfelelő magyar szavakban. A fenti megjegyzések szolgáljanak tanúlságúl szerzőnek, kitől a jutalmat nem tagadhatjuk meg, mert nem csak jó szándékú törekvést, hanem méltányolni való irodalomtörténeti tájékozottságot is tanúsít, különösen pedig azért, mert a főkérdésre helyesen megfelelt. Szinyei Oerzson. Főiskolánk és tanári karunk nevében szívesen üdvözlöm a nyertes ifjakat, kik munka és tudományszeretetüknek ez iskolai évben szép bizonyságát nyújtották s belső hajlamaik által vezéreltetve részt vettek a nemes versenyben, akkor, midőn attól oly sokan
