Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900
74 mérlegét egyensúlyba hozhatónak, ha részéré buzdításul, ösztönzésül is a kitűzött nagy díj félének (21 frt) kiadását javasoljuk. Dr. Székely György. A Kövy-Okolicsányi-díjm (48 korona, mely az 1898/99. évről maradt fel s az 1899/1900 évben is benmaradt) a következő pályakórdés tűzetett ki: „Adassék elő a királyi tanács eredete, szervezetének történeti fejlődése az alkotmányjogi jelentősége a mohácsi vészig.“ E kérdés kiválóan alkalmas volt arra, hogy a törekvő ifjúság bemutassa jogtörténeti jártasságát, történeti és politikai ismereteit, mert a királyi tanácsnak, melyet a parlamentaris kormányzat jogtörténeti előzményének méltán tekinthetünk, történeti fejlődése megvilágítja a kormányzó hatalom kezelését, a királyi hatalomnak jogkörét, a nemzetnek e hatalom korlátozásában kifejtett tevékenységét, a köznemességnek a kormányzatra való befolyásáért vívott küzdelmeit s másrészt nagy jelentőségű e kérdés azért is, mert a királyi tanácsnak a törvénykezéssel szorosan összeforrt szervezete megvilágítja az igazságszolgáltatás főorganumának működését s ugyancsak mint köztudomású a királyi tanács képezte a későbbi táblai rendszer megalakulásának előzményét, mert a felső tábla épen a királyi tanács tágulásából, illetve intézményi szervezéséből magyarázható. A kormányzat, a törvényhozás és bíráskodás, tehát e három a középkorban szigorúan el nem különített államhatalmi ág szempontjából bírván a királyi tanács nagy jelentőséggel, szervezetének és működésének feltűntetése kell hogy felölelje az egész politikai fejlődés legfontosabb mozzanatait, b épenezórt hálás feladat a kutató számára. A pályatételre két pályamű érkezett. Sajnosán kellett azonban tapasztalnunk, hogy a kérdést a pályázók egyike sem értette meg, 8 a beadott két műnek egyike sem felelt meg várakozásainknak. Ennek legfőbb okát abban találjuk, hogy mindkét pályázó nagyon szűk körből merítette az anyagot, s úgyszólván egy-két közforgalomban levő jogtörténeti tankönyvet használt forrás gyanánt, holott épen e kérdésnek igen szép irodalma van, melynek felhasználásával sikeresen lehetett volna a tételt kidolgozni. Pályázók nem nézték át az okmánytárak általában használt anyagát, a régiek közűi Bartalnak és Czirákynak müveit nem ismerik, az újak közűi nem használták Schwartz Gyulának, Knauznak, Ferdinándy Gézának e kérdésre vonatkozó becses értekezéseit és
