Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900
G haladásukat fokozza és biztosítja, hol ifjaink úgyszólván naponként adnak számot végzett munkájuk és magaviseletük eredményéről, boldogan mondhatjuk el, hogy ifjúságunk megőrizte és megtartotta ma is azt a romlatlan és egészséges szellemet, melyet ha valaha, úgy most kell különösen megbecsülnünk, midőn fájdalom, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy az ország szívében élő ifjúságunk felekezeti szempontok szerint csoportosul s egy része komoly munka helyett folytonos mozgalmaival vonja magára az ország figyelmét. Ez ősi falak között a régi jó szellem uralkodik ma is, az a szabadelvű gondolkozás, mely a hithűséget nem zavarja össze a felekezeti türelmetlenséggel» s mely a múltból folyó emlékek alapján ideális törekvéseket eredményez s a mai kor utilitarius irányzatát nem engedi mereven érvényesülni. S a lefolyt, tanév történetének egyik jellemző vonásáűl épen azt kell kiemelnünk, hogy a régi szellem megőrzésére, az autonomikus jogállás intact fentartásának lehetővé tételére régóta nem mutatkozott akkora egyértelműség és lelkesedés, mint azt a közelebbi időben tapasztaltuk. Megnyilatkozott ez nem egy alkalommal nemcsak azon áldozatkészségben, melyet a főiskola egykori növendékei s egyházi életünk egyes vezető tagjai tanúsítottak, midőn szeretetüknek s az alma mater iránt érzett hálájuknak és forró ragaszkodásuknak fényes bizonyságát nyújtották az ő adományaik által, de megnyilatkozott különösen azon nevezetes kérdésben, melynek megoldása örökké emlékezetes lesz főiskolánk múlt ém történetében, a tanári fizetések rendezése alkalmával. E fontos kérdéssel részletesen kell foglalkoznunk. Felszínre került ez már a múlt iskolai évben, midőn az 1900 május 16—18-ikán Miskolczon tartott egyházkerületi gyűlés az akadémiai tanároknak javadalmazását a zsinati törvények által megkívánt minimumra felemelni határozta ; egyben megbízván az igazgató-tanácsot, hogy a gimnáziumi tanárok fizetésének rendezéséhez megkívántaié összeget is a főiskola jövő évi költségvetésébe illeszsze be, illetőleg az egész fizetésrendezésre készítsen javaslatot. Igazgatótanácsunk 1900 junius 28 és 29-én tartott ülésében fogott a nagy kérdés megoldásához, elhatározván, hogy a fizetésrendezés ügyét az említett egyház- kerületi intézkedésekre való tekintettel s a konvent által eszközölt felhívásnak megfelelőleg, de legfőképen a főiskola jövő előhaladásának lehetővé tétele s a dús forrásból táplálkozó
