Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900

25

fogadva el, osztatlan bizalommal a legédesebb reménységek között kérte őt e nehéz és nagyjelentőségű állás továbbvitelére ; e gyűlés után tanári karunk nevében igazgató-társammal együtt október hó 26-án fejeztük ki előtte tiszta szívből fakadó jókivánatainkat, áldást kérve a Mindenhatótól a főiskola kormányzatában kifejtendő további munkásságára 1 Még ugyancsak e hónap 13-án a tisztelet és szeretet érzelmeivel kerestük fel református iskolai életünk egy másik kitűnő tagját, főiskolánknak egykori növendékét, Futó Mihály giran. tanárt s a hódmezővásárhelyi gimnázium igazgatóját tanári munkásságának 40 éves jubileuma alkalmából, ki úgy ez alkalommal irt meleghangú levelében, mint nemsokára, midőn körünkben időzött, személyesen is kifejezte főiskolánk iránti sze- retetét és ragaszkodását. S midőn ez iskolai év folyamán Bodor Domokosnak, a sepsi-szt-györgyi Mikó Collegium tanárának 25 éves jubileumáról, valamint április 10-én Görömbei Péter nagykállói esperes lelkészségének 25-ik évfordúlóján rendezendő szép ünnepélyről értesültünk, nem mulasztottuk el kifejezést adni legőszintébb üdvözletünknek és szerencsekivánatainknak. S legyen szabad ez ünnepélyes órában egy örvendetes eseményről számot adnom. Épen most van 25 esztendeje annak, hogy főiskolánk egyik nagy fontosságú intézeti ágának, főiskolai tápintézetünknek élére állíttatott tanári karunknak egyik kiváló és érdemes tagja, Szívós Mihály, ki e negyedszázad alatt fáradságot nem ismerő munkásságával, önzetlen tevékenységével ifjúságunknak e hosszú időn át igazi gondozója volt. Midőn őt ez alkalommal igaz szívből üdvözöljük, a Mindenható áldását kérjük az ő életére és további munkásságárai

Lelkünk jóleső örömmel telt meg mindannyiszor, midőn láttuk egyes kegyes alapítóknak, s a főiskola régi tanítványainak áldozatkészségét, hálás ragaszkodását s a jövőre irányúló gondoskodását. Még a múlt iskolai év bezárása után a tízéves találko zóra összegyűlt lelkészek, Pataki Pál és lelkésztársai 210 korona alapítványt tettek, melynek kamatai a főiskola szükségleteire lesznek fordítandók ; ugyanez alkalommal Dr. Tüdős István és nyolcz társa találkozójuk emlékezetére 200 koronás alapítványt tett a theologiai tanári nyugdíjintézet javára, s ha ez országos állami jelleget nyerne, akkor a főiskola szükségleteire. Ez elvetett mustármag legfényesebb bizonysága az ő szeretetüknek s a hamisíthatatlan szabadelvű szellem fentartását célzó nemes gondolkozásuknak, melyért e helyen is ki kell fejeznünk őszinte köszöne-