Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900

C3

ifjúság egyaránt, mely még szeptember havában megalakította egyesületeit, kivételével a tűzoltó egyesületnek, mely már a múlt évben beszüntette működését s a gyorsíró egyletnek, melyet ez év folyamán nem sikerült megalakítani. S mig egyrészt napról-napra végeztük az iskolai élet feladatait fokozatosan fejlesztve a gondjainkra bízott ifjúság lelki tehetségeit, másrészt gondja volt tanári karunknak arra is, hogy intézményeinknek fejlesztése, gondozása által minél nagyobb megnyugvást adhassunk a tanittató szülőknek. A tápintézetben -— addig is, mig a Mudrány hagyaték megnyíltával meg fognak történni a tervbe vett új építkezések — új házi rendet készítettünk s egy felügyelő és ellenőrző bizottságot szerveztünk, melynek czélszerűségét igazolták már ezen próbaévnek tapasztalatai. S ugyancsak még az első félév folyamán módját ejtettük annak is, hogy a kellő felügyeletnek biztosításával ifjúságunk visszakaphatta múlt éven nélkülözött lapját, a „Sárospataki Ifj. Közlönyt“ mely mint az egészséges közszellem kialakulásának s az Írói próbálkozásoknak eszköze, már ez év folyamán pontosan meg is jelent.

Munkálkodásunkat csak a gyász eseményei zavarták meg olykor-olykor s másrészt a hazafias örömöknek szentelt emléknapok s egyéb örömteljes események tették változatossá.

Tanúló ifjúságunk körében — Istennek legyen hála — ha voltak is olykor súlyos megbetegedések, egyetlen egy halálozás sem fordúlt elő, ami kedvező egészségügyi viszonyainknak fényes bizonyitéka, de főiskolánk tanári kara ezúttal sem kerülte el a sors csapásait. Julius 11-én elvesztettük Nagy Gusztávot, január 24-én Szívós Mihály tiszttársunk hű élettársát, szeretett nejét veszítette el, a derék és nemesszívű nőt, kit tanári karunk és tanúló ifjúságunk forró könnyei között kisértünk örök nyugvóhelyére. Ugyané napon Ráez Lajos tanártársunkat szeretett édes anyjától fosztotta meg a sors, a vallásos erényekben gazdag nőtől, aki mintaképe volt a gyermekeit szerető jó anyának. Márczius 18-án Pásztor Sámuel, főiskolai ének és zenetanárunknak édesanyját ragadta el a halál, kinek elvesztése Novák Lajos tiszttársunk családját is gyászba borította.

Az őszinte részvét érzelmei támadtak lelkűnkben mindannyiszor, midőn hazai, egyházi és tudományos életünk egy-egy kiváló tagjának, főiskolánk s egyházkerületünkkel összeköttetésben álló munkás férfiaknak elhunytéról értesültünk. Augusztus 15-én Sárkány Imre gálszécsi lelkészt, a felső zempléni egyházmegye espe-