Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900

U

állásra ismét theologiai tanári-karunk egyik kiváló tagját Radácsi Györgyöt emelte a közbizalom, ki a múlt iskolai évben e mellett még a szakelnöki állás terhes feladatát is végezte. Theologiai akadémiánk a mellett, hogy ily nehéz viszonyok között híven teljesítette feladatait s a létszámban örvendetesen emelkedő növendékek hű gondozója volt, hasznos munkásságot fejtett ki egyes nagyobb kérdések előkészítésében is. Hallatta szavát a prot. theol. fakultás kérdésében s nagyobb munkálatot készített a legközelebb lefolyt egyházkerűleti közgyűlés számára, melyben a fakultás felállítását elvben helyeselte, a részletek kidolgozását pedig akkorra halasztandónak tartja, ha konventünk ez elvnek elfogadását az államkormánytól ki fogja eszközölni. A köziskolai szék felhívására munkálatot készített az istenitiszteletek kérdésében is.

S végűi nem hagyhatom említés nélkül, hogy a m. kir. földmivelési miniszter úrnak főiskolánk irányában megnyilatkozó kegyessége lehetővé tette, hogy akadémiánk növendékei ez iskolai évben a mezőgazdaságtan nagyfontosságu és gyakorlati jelentőségű tudományát is hallgathatták. À nm. minisztérium Abonyi Károly gazdasági vándor szaktanárt bízta meg e tantárgy előadásával, ki lelkes és a tárgyszeretettől áthatott fejtegetéseivel megtalálta az utat ifjúságunk szívéhez s kiérdemelte főiskolánk teljes elismerését. Midőn ezt örömmel jelenthetjük, szabad legyen e helyen is kifejezni a nm. földművelési minisztérium iránt érzett leghálásabb köszönetünket.

A theologiai tanárok nyugdíjügye, e nagyfontosságu kérdés, melynek megoldására már a múlt is iskolai évben megtétettek az előkészítő lépések, elöljáróságunkat ez iskolai év folyamán is foglalkoztatta. A szeptember hó 30-án Bódván tartott egyházkerűleti közgyűlésen főtiszteletű püspök úr, szeretve tisztelt főpásztorunk jelentette, hogy valamennyi püspöktársával együtt személyesen ajánlotta e kérdésnek reánk nézve kedvező megoldását a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr jóindulatába, egyházkerületünk pedig felkérte a konventet, szíveskedjék teljes erejével támogatni azon régi kérelmünket, hogy az országos tanári nyugdíjintézetbe theologiai tanáraink is felvétessenek.

Áttérve a gimnázium múlt évi történetére, ez intézeti águnkban sem voltak nevezetesebb szervezeti változások. A régi alapokon, a régi szellemben haladva, önzetlenül teljesítette a gimnázium ezúttal is nehéz és fáradságos feladatait, méltóan