Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900
12 ketten, dr. Szánthó Gyula és dr. Ballagi Géza ez iskolai év elején töltötték be munkásságuk 25-ik évét, jubileumuk alkalmával a főiskola összes tényezői szeretettel és melegséggel vették őket körűi s érdemeikről nagy elismeréssel emlékeztek meg, a mint azt a későbbiekben részletesen fogjuk előadni. S nem hagyhatom a főiskola s a jogakadémia múlt évi történetének hűsége szempontjából említés nélkül azt sem, hogy a jogakadémia tanárai közűi ugyancsak ketten csaknem egy időben nyerték el a magántanári képesítést, dr. Szabó Sándor a kolozsvári egyetemen a magyar pénzügyi jogból és pénzügytanból lett márczius 22-én képesítve, közigazgató pedig a budapesti tudomány egyetem jogi kara, előtt május hó 14-én szerezte meg a magyar alkotmány és jogtörténelemből a habilitatiot. S jogakadémiánk tanári kara míg egyrészt a jelennek munkálva, a jövőnek építve végezte magasztos feladatait, másrészt áldozott a múltnak, a hálás kegyeletnek is, midőn jogakadémiánk egykor kiváló, nagyérdemű tagjának Emődy Dánielnek a tisztelők és a hálás tanítványok adományai által összegyűlt összegből immár elkészíttette a régóta tervbe vett díszes sirkövet a sárospataki temető-kertben, melynek leleplezése junius 24-én ment végbe.1 Főiskolánk másik intézeti ágának, a theologiai akadémiának múlt évi történetét fájdalmas érzések között kell megkezdenem. Alig száradt fel a könny szemeinkből, melyet az egyháztörténelem érdemes és nagytudományu művelője, akadémiánk kiváló tanára b. e. Warga Lajos elhunyta felett ejtettünk, az isteni gondviselés súlyos csapást mért ismét theologiánkra s ezzel együtt egész főiskolánkra. Elvesztettük theologiánknak egy másik kiváló tanárát, gazdasági választmányunk elnökét peremartoni Nagy Gusztávot, főiskolánknak egyik kitűnőségét és büszkeségét, ki fenkölt gondolkozásával, eszményekért hevűlő leikével, sokoldalú tudomány ismereteivel magas színvonalon álló vonzó szellemi előadásaival egy egész nemzedékre gyakorolt jótékony befolyást. Régóta láttuk hosszú szenvedését, aggodalommal vártuk sorsának jobbrafordúlását, azt a perczet, mely visszaadja őt a főiskolának s a tanári munkának, de fájdalom, a sors másként határozott. Julius hó 11-én az erdőbényei fürdőben, hol fel- gyógyúlását vélte feltalálni s hova reménységek között távozott 1 Az ünnepély leírását 1. a XII. Részben.
