Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900

128

A lefolyt 1900—1901-ik iskolai év elején javító- vizsgálatra jelentkeztek részint egy, részint két tantárgyból az 1-ső A. és B. osztályból 14-en, akik közül 13-an sikerrel javítottak, egy azonban osztály- ismétlésre utasíttatott ; a Il-ik osztályból 11-en, a kik közűi 8-an sikerrel javítottak, 3-an osztályismétlésre utasíttattak; a Ill-ik A és B osztályból 17-en, akik közűi 15-en sikerrel javítottak, 2-en osztályismétlésre utasíttattak; a IY-ik osztályból 8-an, akik mindnyájan sikerrel javítottak ; az V-ik osztályból 18-an, akik közűi 11-en sikerrel javítottak, 7-en osztályismétlésre utasíttattak; a Yl-ik osztályból 6-an, akik közűi egy sikerrel javított, 5-en osztályismétlésre utasíttattak; a YII-ik osztályból 8-an, akik közül 5-en sikerrel javítottak, 3-an osztályismétlésre utasíttattak; a Vlll-ik osztályból 8-an, akik mindnyájan sikerrel javítottak. Javító vizsgálatra jelentkeztek tehát összesen 90-en, akik közül sikerrel javítottak 69-en, osztályismétlésre utasíttattak 21-en.

Sajnos, hogy a javító vizsgálat eredményével még mindig nem lehetünk megelégedve, mert még mindig igen nagy azoknak a száma, akiket kénytelenek vagyunk a javítás megkísérlése után is évről-évre osztályismétlésre utasítani. Ennek oka pedig bizonyára nem a mi tulszigoruságunkban, hanem a tanuló ifjak ama könnyelműségében keresendő és található fel, melynél fogva ők azt hiszik, mintha a nagy szünidő a folytonos semmittevésre, a puszta henyélésre volna rendelve, s épen ezért közűlök sokan egyáltalában nem is gondolnak a szünidő alatt arra, hogy az iskolai év folyamán elkövetett mulasztásaikat helyrehozzák, valószínűleg azért, mert úgy gondolkoznak s azt reményük, hogy egy vagy két elégtelen miatt talán csak nem ismételtetik meg velők az osztályt. A szünidő ily téves értelmezésének s a hiú reménykedésnek eredménye aztán a bukottak nagy száma.

Ezeket azért láttam szükségesnek elmondani, hogy tanúlóinkat a szünidő alatti tanúlásra, ismé-