Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

8«

tani el a florenzi és a francia akadémia, a cambridgei Phylo- sophical Society, a Britisch Institution, a Royal Society.

Bár eddigi nagyobb felfedezései : a mágnesek és áramok folytonos mozgásai és több oly gáz cseppfolyósítása, melyeket addig állandóknak tartottak, teremtő erejének hatalmas alkotásai voltak, mégis mikor további kutatásaiban a villamosság mezejére lépett, tette ezt „avval a merész szándékkal, hogy az eddigi nagy eredményeket újakkal, még pedig az eddigiekhez méltókkal gyarapítsa“* És valóban merésznek tűnhetik fel most is előttünk elhatározása, ha meggondoljuk, hogy a forgási mágnesség Gambey, Arago, Babbage, Herschel és Nobili észleleteivel, a villamos oszlop Galvani és Volta útján, a hővillamosság Seebeck, Bequerell és Melloni kísérleteivel, az áramköröknek egymásra, továbbá a mágnestűre gyakorolt és az áramoknak mágnesező hatása Ampere, Oersted, Arago és Lenz, chemiai hatása Asch, Nicholson és Davy kutatásaival mind ismert tények voltak s legtöbbjét maga is újra áttanulmányozta.

Tudomása volt Faradaynak ama kísérletek sikertelenségéről, melyeket előtte a gerjesztett áramokra vonatkozólag tettek s bár a kutatók között 10 évvel elébb egy Ampere nem tudott eredményhez jutni, reménynyel indúlt mégis felfedező útjára, mert bármily kérdésben határozott véleményt csak akkor adott, ha azt személyes tanulmány tárgyává tette s véleménye is csak az önálló tanulmány eredménye volt mindig. És ilyenkor ítélete, tétele és tana mindenben könnyen érthető, határozott alakú és tartalmú volt s ez az, a miben előnyösen különbözött Faraday tudós kortársaitól.

A gerjesztett áramok felfedezéséhez a következő kísérlettel jutott: Két egymástól jól elszigetelt, egyenként 62 méter hosszú drót-vezetőt ugyanazon fahengerre, egymásfölé párhuzamosan göngyölített fel. Az egyik vezető végeit egy 10 elemből álló gal- ván-telep sarkaival, a másikéit pedig egy érzékeny galvanométerrel kötötte egybe. Lelkében azzal a téves gondolattal figyelte meg az ekkor megjelenő tüneményt, hogy a gerjesztett áramnak a keringés tartama alatt kell megjelennie. Az áram keringett az így zárt vezetőben, de a vele párhuzamos, galvano- meteres áramkörben a galvanometer tűje nyugalomban maradt. Az eredménytelenség okát az áramnak a feladathoz képest cseCzógler : A fizika története 473.