Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
44 egy szolga látható s a földön két folyam fekvő jelképe van. Egészen elüt az említett pénzektől az, melyen Róma hadi ruhában, fején sisak, kezében dárda, Hadrianus és egy szenátor közt ül s kezet nyújt Hadrianusnak. Itáliát ez időtájban sok elemi csapás érte. Éhség, döghalál pusztította végig s hogy az Ínség teljes legyen, sok város a földrengésnek lett áldozatává. Az imperator nem volt érzéketlen a nyomorúság jajkiáltása iránt. Sok község az ő segítségével emelkedett ki romjaiból, segítő vigaszt adó jótékonysága pedig az egész Italiában érezhető volt. Ez adta neki azt az eszmét is, mivel különben már előtte sokan foglalkoztak, hogy lecsapoltatja a Fucinus tavat, s ez által egy szép területet teremt Itáliában a kenyeret adó termelésre. Ha valahol, úgy Italiában érdemelte meg a Restitutor kitüntető czímet, melylyel különben a már ismert modorban sok érem készült. Három évi nagy részben itáliai tartózkodás után 129-ben újra útnak indúl Hadrianus s hogy szándékát befejezze, ez úttal Ázsiának és Afrikának azon részeit kereste fel. melyeket első útjába bejárnia nem lehetett. E második útnál kíséretében volt neje Sabina és egy kedvencze, Antinous. Lassú menetben még egyszer bejárva az általa nagyon szeretett görög földet s 130- ban Athénben megünnepelvén a panhellenismus első ünnepét, Rhodu- son, Lycián, Pisidián s Pomphilián keresztül Ciliciába ért. Cili - ciai útjának emlékére vert pénzeken a Hadrianussal szemben álló Cilicia sisakkal fején, áldozati edényt és zászlót tart kezében. Ez útjában Commagenén át egész Samosataig ment, az Euphrates mellé, mely légiói táborhely volt. Maradtak fenn olyan érmek, melyeken „Adventui Aug. Parthiae“ felírás olvasható s melyeken Hadrianus és Parthia egymással szemben állva ábrázoltainak, Hadrianus kezében áldozati csésze és káka vagy nád látható, Parthia pedig fején süveggel mint rövid ruhás nő van jelképezve. Azonban ez is csak fictio. A tulajdonképeni Parthia vagy a partusok földje egyáltalában nem volt római provincia, a mit ők Parthiának neveztek, az csak az Euphrates környéke volt, két legio által védve, melyek egyike Samosatában, a másik Surában táborozott. Az Euphrate8töl Syriába ment, hol Antiochia városában időzött húzamosb ideig, mely város ebben az időben egyike volt a leghíresebb kereskedő városoknak s azonfelül az egész világ legszebb városai közt emlittetik, melynek Daphne nevű külvárosában