Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
se annyira, hogy a Dáciában időző imperator a felháborodás lecsillapítására jónak látja megnyitni kincstárát s ajándékkal nyerni meg a nép hajlandóságát, majd a senátusban megesküdött, hogy soha senátort senátusi Ítélet nélkül nem fog megbüntetni. És nemcsak saját kincstárának készletéből adott fejedelmileg, de óriási kincstári követeléseket is elengedett, a kötelezvény-leveleket Traianus formára égetve el. Egyes emberek felsegélésében, kitüntetésében ép úgy, mint nyilvános mulatságok rendezésében valóságos tüntetéssel hajhászta a népszerűséget. Kimutatott bőkezűségének emlékére pénzt is vertek s ezek közt vannak olyanok elég nagy számmal, melyek határozottan a jelzett idők bőkezűségét voltak hivatva megörökíteni. Ez érmek hátsó lapján Liberalitas Aug. felírással Hadrianus alakja látható különféle poziturákban, legtöbbször Liberalitas társaságában, a mint osztja az ajándékot a népnek. Egyiken Hadrianus egy emelvényen ül s ajándékot ad egy embernek, ki az emelvény alján áll. Ily fajta képen másutt a Hadrianus háta megett a praefectus praetorio látható, s a háttérben Liberalitas. Más képeken Hadrianus előtt nem egy, de két alak áll. Vannak olyan pénzek, melyeken Hadrianus lépcsőzetes emelvényen ül, ajándékot nyújtva egy alaknak, ki az emelvény lépcsőin megy fölfelé. Egy másikon Hadrianns a praefektus praetorio kíséretében ül, előtte egy katona, lábainál egy alak, mely az ajándék után kezét nyújtja Hadrianus felé. Némelyiken Liberalitas látható, a mint Hadrianus szemei előtt önti egy emberre a bőségszarujának tartalmát, s egyeseken egy másik alak is látható, a mint távozik örülve a kapott ajándéknak. Érdekesek azok a pénzek is, melyeken Hadrianus és neje Sabina ülnek egy emelvényen, hátuk megett egy tógás alakkal, egyik oldalon Liberalitas áll, elül pedig egy római az ajándékért a lépcsőzeten fölfelé törekedve. E három évi időköz alatt rendezte, a mennyire az távolból lehetett, a birodalom határviszonyait is. Ekkor vonta vissza a légiókat az elhagyott provincziákból, ekkor csendesítette le a fegyverben álló sarmatákat és roxolánokat s szervezte Dáczia provinciát. A 121-ik évtől kezdve majd itt, majd ott találjuk, folyvást utazva. Egészen kiválik a római imperatorok sorából, ki feláldozva minden kényelmét arra vállalkozott, hogy az óriási birodalomnak minden részét, végső határait is személyesen megtekintse, az észlelt hiányokat kiegészítse, a tapasztalt bajokat orvosolja. Hosszú
