Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

9

Gymnasiurai tanuló ifjainknak még egy tanulmányi útját kell megemlítenem. Ugyanis annak a lelkes felhívásnak, mnlyet a gymnasiumi tanári kar a vizsgarend közzétételével egyidejűleg, az ezredéves kiállítás és a fő és székváros megtekintése czéljából a lehető legelőnyösebb módon tervezett tömeges kirándulás tekintetében a szülékhez intézett volt, az a fényes eredménye lett, hogy az egész gymnasiumból összesen százhuszan kaptak engedélyt és költséget szüleiktől a nevezett czél megvalósítására.

Ez a kis muzsasereg, a gymnasium nagyja és apraja vegyesen, junius 30-ikán indult útnak Szívós Mihály, Makláry Pap Miklós, Pásztor Sámuel, Eilend József és dr. Mitrovics Gyula vezetése alatt. Mielőtt azonban útrakeltek volna, a maguk miheztartása czéljából szigorú rendszabályok olvastattak fel előttük s figyelmeztettek különösen a vezető tanárok iránti feltétlen engedelmességre.

Mi, a kik szemtanúi voltunk az elindulásnak, jóllehet láttuk azt, hogy mily kényelemmel foglaltak helyet azokban a Il-od osztályú kocsikban, melyeket elöleges felszólításra az ifjúság iránt mindig a legnagyobb előzékenységgel viseltető állomásfőnökünk, Haury József, rendelkezésükre bocsátott: mindazonáltal némi aggodalommal néztünk az előttünk elrobogó vonat után, szívünkből kívánva nekiek szerencsés oda- és visszautazást. Hála Istennek ! hála és köszönet a vezető és felügyelő tanárok atyai gondviselésének! — mint a „Sárospataki Lapok“-ból olvashatni — „sem betegség sem más baj nem zavarta meg a növendékek tanulságos kirándulását“ s mindnyájan szerencsésen érkeztek meg, de már nem Sárospatakra, hanem kiki saját édes otthonjába.

Hogy miket láttak, miket tapasztaltak s minő éle- ményeik voltak az ifjaknak a_fű- és székvárosban : azok-