Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

e

kedvezőnek mondható ugyan, de mégis fájdalommal kell jelentenem, hogy két VIII. osztálybeli növendékünktől ez évben is megfosztott a kérlelhetetlen halál. Az egyik Kubesch Ödön, ki hosszas betegeskedés után a szomszéd faluban, Vég-Ardón, a szülei háznál hunyt el május 9-ikén s eltemettetett május 11-ikén a főiskolai éneklökarnak, az összes gymn. tanuló ifjúságnak s a tanári karnak részvéte mellett. A másik Kozma István szintén hosszas betegeskedés után helyben lakó édes anyjának házánál hunyta le szemét junius 3 ikán, s eltemettetett junius 4-ikén mindnyájunknak őszinte fájdalmas részvéte kisé- retében. Nyugodjanak békében a korán elköltözött jeles ifjak a hideg sír ölében ! A megszomorodott szülékhez pedig küldje el a Mindenható az ő vigasztaló angyalát

E két haláleset azonban — fájdalom ! — még nem volt elég. A Bodrog is megkövetelte ez iskolai évben áldozatát Barkó Béla IV. osztálybeli tanuló személyében, ki junius hó 2-ikán, estveli 8 óra tájban, a szigorú tilalom ellenére, vétkes könnyelműségből több, nagyrészben osztálytársával együtt a szabad Bodrogba ment fürdeni, és pedig oly helyre, hol a víz legmélyebb és legsebesebb, s — ott lelte halálát. Hullája, daczára a folytonos keresésnek, csak junius 5-ikén került elő a folyó gyilkos medréből s még az nap eltemettetett nagyrészben tanulótársainak önként felajánlott költségén.

Legyen ez az elszomorító eset intő példa nemcsak tanulótársaira nézve, kik vele együtt szegték meg a tilalmat, hanem az összes tanuló ifjúságra nézve is ! Tanulják meg ebből a szomorú alkalomból mindenkor tisztelni a törvényt, szüléik és tanítóik intéseire és figyelmeztetéseire feltétlenül hallgatni ! A gyászba borult édes apa és édes anya pedig nyugodjanak meg az isten rendelésén ! Találjanak megnyugvást és vigasztalást ama tudatban, hogy kedves fiokat, ki egyszeri félrelépéséért ily irtóz-