Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
188 1. Gyülekezeti ének, dallam 138 zs. szövegét írta Fejes István, főiskolánk költő algondnoka. 2. Alkalmi ima, írta és elmondotta dr. Tüdős István, tlieo- logiai tanár. 3. Hymnus, énekelte az ifjúsági énekkar orgona és hármó- nium-kíséret mellett. 4. Alkalmi beszéd, irta és felolvasta dr. Zsindely István jogtanár. 5. Hazafias dal, énekelte az ifjúsági énekkar. 6. Szavalat Horváth Dezső joghallgatótól. 7. Tárogató, énekelte az ifjúsági énekkar. 8. Szavalat Piskóthy Ferencz gymnasiumi tanúiétól. 9. Szózat, énekelte az ünneplő közönség orgona és harmonium kíséret mellett. A legszebben sikerült ünnepély volt. Az imaterem minden része megtelt annyira, hogy a közönség bebocsátását meg kellett szüntetni. Jelen volt az egész tanári kar és az ifjúság, valamint Sárospatak város hazafias nagy közönsége. Diszmagyar- ban jelent meg Dókus Gyula, világi algondnokunk, Bartos József a járás főszolgabírája és dr. Zsindely István az alkalmi beszéd tartója. Mindenki érezte az ünnep fontosságát és szentségét. Már a gyülekezeti ének (lásd a Sárospataki Lapok 1896. évi 15-ik számában) nemcsak vallásos, de alkalmi, honfiul szerelemmel telt szövege édes örömmel, és csak egy ezredévet szerencsésen átélt nemzet fiai által érezhető örök hálával emelte fel szíveinket a mi kegyelmes, szerető és hatalmas Édesatyánkhoz, a menny és a föld igaz Istenéhez. És a mit el nem mondhattunk egy rövid gyülekezeti énekben, imánkkal egészítettük ki, melynek tartalma méltó volt az énekhez, és a melylyel mindinkább emelkedtünk öröm- és hála érzelmünkben felfelé ! (Lásd a Sárospataki Lapok 1896. évi 19-ik számát.) Majd az alapos tudással, igaz és őszinte bírálattal, haza- fiúi lelkesedéssel irt és felolvasott alkalmi beszéd hatása alatt láttuk édes hazánk és magyar nemzetünk fokozatos fejlődését, melyet a sors csapása meg-megállitott, sőt vissza is vetett olykor-olykor. Láttuk, hogy a nemzet szívóssága, kitartása, fiainak önfeláldozó hazaszeretete, miként diadalmaskodott épen akkor,
