Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

140

Az első nagyobb jutalmat szives örömmel adjuk ki e munka Írójának.

Nem kisebb sikerrel forgolódik az első számú munka Írója sem, ki az igazság útját teszi elmélkedése tárgyává, mely sok áldozatot kíván ugyan, de kárpótlást is nyújt itt e földön lelkiismeretünk boldog nyugalmában, s jutalmat a siron túl a jók hálás emlékezetében.

E két pont körül csoportosítja gondolatait igen ügyesen s eleven módon, kimutatván az elsőben, hogy a jó lelkiismeret csakis az igazaknál található fel, mely aztán az életben a legfőbb boldogságot adja s rámutatván arra, hogy a jók hálás emlékezete bírhat kit-kit az igazság utján való haladásra.

Egyszerű, keresetlen előadás, rokonszenves tárgyalás jellemzik e munkát, mely mindenesetre megérdemli, hogy szerzőjét a kitűzött dij kisebbikével jutalmazzuk, biztatásul, buzdításul a további önképzésre. Dr. Tüdős István.

2. A Vay-féle nagyobb díjra (múlt évi) beadatott két pályamű. Az I. számú jeligéje Hóseás VI, 6. „Irgalmasságot kívánok és nem áldozatot, Isteni szeretetet és nem égi áldozatot.“ A 2 ik számúé: „Egy az Isten.“ Amaz a terjedelmesebb, 98 lap; emez 73. Mindkettő szorgalomról s meglehetős írói képességről tett bizonyságot. Ép ezért a pályázat sikerével meglehetünk elégedve. A 2. számú pályaművet könnyen áttekinthetővé s tetszetőssé teszi az, hogy czímekre és §-okra van széttagolva, 5 § közül azonban 3 § bevezetés, habár ez a szó csak az elsőhöz van odaírva, s az 5-ik a befejezés, úgy hogy a tárgyalás tulajdonkép csak a 4-ik §, mely a 21—70 lapokat foglalja magában, melyben ismét 6 alcím van a) az ó-szövetségi istennevek (21—24 1). b) Az ószövetségi istenfogalom (25—28 1.). c) Az ó-szöv. mythología (28—36 1.). d) A zsidóknál általánosan elterjedt bálványozások (36—64 1.). c) A héberek ünnepei (64—67 1). f) Az ó-szövetségi áldozatok (67—71 1.). — A tárgyalás zöme a d) pontra esik (35—64 lapok), melyben a különböző bálványozásokat ismerteti, a mi pëdig e kérdés tárgyalásánál a bevezetésben volna inkább helyén, de reá a legnagyobb súlyt fektetni határozottan hiba, mert nem azt kívántuk, hogy a sémi polythicismus formái mutattassanak ki az ó-szövetségi nép történetében, hanem hogy az ó-szövetség manotheistieus vallásban mutassák ki a polotheisticus maradványokat. Átalán a tárgy eme széttagolása inkább arra szolgált, hogy tárgya körül lehessen forogni, mint arra, hogy a tárgyat kimerítse.