Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
101 lenállások külön-külön arányosak a mozgás sebességével. A mennyiben aztán az electromagneses hatás a gerjesztett áram intensitásával arányos, azért az intensitás a mozgás sebességével is arányos. Ezek tudatával úgy állította fel az ő dynamometerét, hogy a bifilaris tekercs a mágneses meridiánra merőlegesen állott s közel hozzá északra és délre kis magnesrudakat helyezett el symmetricusan, de kiterjedésükkel merőlegesen a tekercs tengelyére. A tekercset először nyitott, másodszor cgybekött végekkel lengésbe hozta s megfigyelte a log. decrementumokat. A lengési idő állandó volta mellett az ívek az utóbbi esetben a gerjesztett áram folytán rohamosabban csökkentek s a log. decrementumok 0'002541 és 0'002638 voltak. A magnes és az áram hatásainak mértéke az észlelt két decrementum 0'000097 külömbsége volt. Mikor pedig a mágnesek eltávolítása után a dynamometer szilárd többszöröző tekercsén három Grove-elem áramát vezette át, e külömbséget 0'002627-nek találta. Majd a bifilaris tekercsen gyenge áramot vezetett keresztül s megfigyelte azt a forgási nyomatékot, melyet a tekercsnek az első kísérletnél használt mágnesek és az utóbbinál alkalmazott áramkör adtak, mert ezek képezték mértékét az áram elec- trodynamicus és a magnes electromagneses hatásainak. A két esetben gerjesztett áramok az erőkkel arányosak lévén, viszonyuk 19-1 : 101'9 volt. E hatásoknak tehát, melyek a gerjesztett áramok és az erők szorzatával arányosak, úgy kell aránylaniok, mint (19‘1)2: (101'92 = 1:28'5) Mivel aztán a viszony a decrementumok különbségi viszonyaival igen megegyezett, ezen az alapon mondta ki Weber a tételt, mely szerint zárt vezetőnek magnes közelében ennek mozgása által gerjesztett áramok ama electromagneses forgási nyomatékkai és zárt áram közelében ama electrodgnamicus forgási nyomatékkai arányosak, melyet a vezetőnek a magnes vagy az áram kölcsönöz, ha a vezetőt egységnyi intensitásu áram futja át. Miből nyilván az is következik, hogy a két esetben keltett áramok egyenlők, ha a két nemű forgási momentumok egyenlők. Ezekkel a tételekkel aztán, melyeket e fejezetben felhoztam s részben igazoltam is, meg vannak adva az áramgerjesztés kísérleti főbb törvényei. Kétségtelen, hogy a kérdés törté
