Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
8 az előbbiekhez hajlik az által, hogy azoknak alapját képezi, problémái a philosophiai problémákkal a legszorosabban összefüggenek, — a természettudományokkal rokon, amennyiben azokkal öszhangzó vizsgálati s magyarázati elveket alkalmaz, mindkettőnek tárgya a képzetvilág, de a természettudomány azt, mint objectiv, a psyehologia pedig, mint subjectiv képet tekinti s végül, mert feladata a külső és belső történés vonatkozásait vizsgálni. A természettudományokkal való e nagy rokonság ama tényben is kifejezést nyer, hogy művelői nem mind szakszerű philosophusok, vagy csak idővel lesznek azzá, így példáid Wundt, a lipcsei egyetem világhírű philosophiai professora, a mai psyehologia egyik legkiválóbb képviselője, physiologiai és mathematikai tanulmányokkal kezdte tudományos pályáját, mini doctor medicinae; élettani tanulmányai vezették a psycholo- giára, majd ettől tért át a többi philosophiai tudományokra, a mely utóbbiakban is azonban ma már elsőrangú mester; Beaunis, a Párisban 1889-ben felállított psychoiogiai laboratórium igazgatója, a nancy-i orvosi facultas physiologiai tanszékéről hivatott meg ez állásra ; a pathologiai psychologiának (mely a hypnotis- must, hysteriát, a sensorikus és motorikus vezetékek zavarait tanulmányozza) a nem rég elhunyt Charcot, a párisi orvosi világ egyik kitűnősége volt legelső rangú képviselője. Mindamellett a közfelfogásban a psyehologia ma is úgy szerepel, mint philosophiai tudomány; e felfogás a múltból ered, midőn a psycholo- gia egyik integráns része volt a philosophiának, de hozzájáró] ama körülmény is. hogy a psyehologia képviselői legnagyobb részben philosophusok, s egyetemi tanrendeken, tudományos akadémiákban a psyehologia a philosophiai tudományok közt szerepel. E közfelfogásnak hódoltam én is, midőn bevezető soraimban a psychologiát philosophiai tudománynak mondottom, s a modern psyehologia álláspontjára helyezkedem, midőn azt a phiolosophia körén kívül esőnek nyilvánítom. * * * Második jellemző vonása a mai psychologiának a régivel szemben a lelki tehetsegek tanának elvetése. A régi metaphysi ka a lelket egy csomó metaphysikai kisértettel népesítette be, melyeket lelki tehetségeknek nevezett s melyek valóságban csak egynemű psyehikai tényekből alkotott abstract fogalmak voltak. Így volt érző-, figyehnező-, emlékező-tehetsége stb. az embernek.
