Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

46

előterjesztett véleményes jelentések egymásután felolvastattak. Az egyházmegyék általában helyesléssel fogadták a bizottsági javaslat elveit, különösen hazafias örömmel üdvözölték annak nemzeties irányát, melynél fogva a négy alsó osztályban latin nyelv nem taníttatnék és az előadásnál a magyar nyelv természetes jogai, gimnáziumban és akadémiában érvényre emeltetnének ; továbbá a nemzeti iníveltség érdekében szükségesnek találták a hasznos ismereteknek az eddiginél bővebb tanítását. Érdekes, hogy volt olyan egyházmegye, mely a gyakorlati életre való tekintetből, a „mérges növények“ ismertetését s a „népszerű csillagászatnak“ három osztályba való felvételét kívánta. Egy másik, helyes paeda- gogiai tapintattal, mellőztetni kéri a heidelbergi catechismust, mert az nem gyermeknek való. A harmadik ismét a jövőre függesztett tekintettel egy testgyakorló-intézetnek és egy tanító- képezdének felállítása mellett izgat.

A tanári kar előterjesztése, melyet Zsarnay Lajos szerkesztett, némileg ellentétes állást foglalt el a bizottsági javaslattal szemben. Kimondja, hogy az 1828—29-iki tanterv inkább megfelel a gimnázium eszméjének, mint az új javaslat. Az anyanyelv használatát mellőzhetetlennek tartja ugyan az előadásnál, de azt már nem tudja összeegyeztetni a gimnázium fogalmával, hogy az egyszersmind népiskola és polgári iskola is legyen, s nem véli elégnek a latin nyelvnek pusztán a négy felsőbb osztályban való tanítását. Hivatkozik e tekintetben a hazai intézetekre, melyektől el nem szigetelhetjük magunkat és a külföld példáira, melyeket mindig tanácsos figyelembe venni.

Ily előzmények, hosszas vita és kölcsönös engedmények után állapíttatott meg az a tanterv, mely az „Organisations-Entwurf“ idejéig volt érvényben nálunk. A közkívánatnak, a nemzetiségi eszmének hódolva, kijelentette az egyházkerület, hogy ezentúl a tudományok magyar nyelven taníttassanak, kivételt csak a latin irodalom kepezzen és a jog, mely a hazai viszonyokra való tekintetből és nyelvbeli gyakorlat kedvéért, latinúl is elő- adassék. A tanári karnak és a vele tartó pártnak némi engedményt téve, elhatározták, hogy a latin nyelv, minthogy az „még sok ideig nem nélkülözhető hazánkban“, czélszerűbben taníttassák és épen azért a négy nemzeti osztály két felsőbb osztályában annak az elemei már felvétessenek; de kikötötték, hogy azok, a kik a gimnáziumot nem akarják teljesen bevégezni, ne köteleztessenek annak tanúlásara, hogy annál több idejök legyen az életre tar