Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

lentek nálunk ez időben a kis és nagy Cellarius, Langius collo- quiumjai ; a római Írók közűi: Ovidius, Justinus, SalluBtius, Curtius, Livius, Cornelius, Cicero, Horatius, Virgilius. Tanáraink közűi még sokan szerették és becsülték a rómaiakat. Vályi Nagy Ferencz maga is csaknem annyi latin verset írt, mint magyart. Kézy, Sípos, sőt még Kövy is versenyezni igyekeztek a római költőkkel. Az iskola hivatalos nyelve folyvást latin volt, a jegyzőkönyvek, bizonyítványok latinúl készültek, az ünnepélyes beszédek is e nyelven tartattak. Nem csuda, hiszen magok az országos rendek még az 1825-iki országgyűlésen is, tehát „Zalán futása“ megjelenése évében, az oktatásnak csak némely ágaira kérik kötelezőnek a magyar nyelvet és csak annyit sem tudtak megnyerni az uralkodó kormánytól.

* * #

De majd a 80-as években megindult politikai és társadalmi törekvések, az ezeket kisérő vagy épen előmozdító irodalmi mozgalmak, az iskolákra is átalakító hatást gyakoroltak. A halhatatlan érdemű Széchenyi István fellépése, ki a reformok utáni vágyar, szóval, tettel, egyleti és társadalmi úton, de mindenekfelett irataival, oly mélyen beoltotta a nemzet szívébe : egy fényes és dicső korszakát nyitja meg nemzeti„életünknek, melyhez hasonlót összes múltúnk történetében hiába keresünk. Szónokok és államférfiak, ő tőle vesznek irányt és szellemet. írók és költők mindannyian hatása alá kerülnek. Társulatok és egyletek az ő eszméit hirdetik, az egész társadalom az ő példáján lelkesedik. A nemzeli erő kifejtése, a magyar nyelv jogainak teljes kivívása, a szellem és anyagi jólét felvirágoztatása lett a kor jelszava. A múlt, melyet költőink annyiszor megénekeltek s mintegy újra teremtettek képzelődésükben : jelentéktelenné válik a jövő szép reményeivel szemben, melyek, hogy teljesedést érjenek, az országgyűlés, a társadalom, az irodalom, sőt magok az iskolák is, lázas sietséggel közreműködni igyekeznek. E lelkesedni tudó, e tettekre vágyó szép korszak eszméit, törekvéseit a mi iskolánk is megértette ; a mi tanúló ifjúságunk is összeköttetésben volt a mozgó, előre- törekvő élettel, a politika, a társadalom és irodalom szellemével, íme egy pár, erre valló jelenség.

Mindjárt 1832 márczius 22-én az esküdt diákok, kiknek oly fontos szerepe volt főiskolánk történetében, „esküdt diákkar könyvtára“ czímen olvasó egyletet alapítottak. Mintha nem lettek volna megelégedve az 183U-iki törvényhozás nyelvügyi vívmányaival ;