Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
30 rozta, hogy ezentúl a rhetoricától kezdve, a vallástudományon kívül, minden tudomány latin nyelven taníttassák iskolánkban. E kínos vergődések közt kedves ellentétül szolgál iskolai életünkben azon jelenség, hogy a nagyobb diákok a magyar nyelv és irodalom szellemétől meghatva, a magyar irodalmi termékek olvasásában kedvüket lelték ; különösen Kazinczy, Csokonai és Berzsenyi bírták rokonszenvüket. Ezektől ösztönt nyerve, sőt Kazinczytól közvetlenül is buzdítva, társaságba álltak, költeményeket írogattak, melyekből 1813-ban két kötetet bocsátott világ elé, „Poétái gyűjtemény“ czímen, Nagy József, az éneklő-kar akkori elnöke, mely gyűjtemény, ha nem vette is eddigelé számba az irodalomtörténet, nem válik gyalázatára a kor nyelvének és ízlésének. A nyert győzelemnek nem örülhettek sokáig a humanisták. Rövid két esztendő múlva tapasztalniok kellett, hogy az eredmény nem felelt meg a várakozásnak, mert nemcsak a tudomány szenvedett rövidséget, hanem maga a nyelv is megromlott a beszélők ajakún. Ezért az egyházkerület már 1818-ban visszavonta határozatát, kimondván, hogy a gimnáziumban minden tudomány tanítása, még a latin nyelv szabályai is, magyar nyelven folyjanak s csak az akadémiai pályán köteleztessenek az ifjak arra, hogy a latin nyelvet a tudományok előadásában is gyakorolják. így folyt a harcz e század elBŐ tizedében változó szerencsével, ide s oda ingadozva, most előre, majd hátra lépve, hol egyik, hol másik nyelv jutván diadalra az előadásnál. Nagy csapás volt iskolánk nemzeti irányú fejlődésére az, hogy a nagy Vay, a mi őriző szellemünk, 1821-ben meghalt. Halála után ismét összeszedték erejüket, Lóuyai Gábor főgondnok vezérlete alatt, a latin nyelv barátai és ha a korszellem ellenére nem sikerült is már oktatásügyünk és nemzeti műveltségünk nyűgét a lelkekre erőszakolni : mind a mellett az 1822-iki tanügyi munkálatokban, melyek az 1829-iki tantervben jutottak érvényre, ismét sok tudományt visszafoglaltak a latin nyelv számára. Még 1829-ben is, midőn már gróf Teleky József volt a főgondnok, azon 20 féle tantárgy közül, melyek akadémiánkon előadattak, 9-nek volt előadási nyelve a latin. Azonban el kell ismernünk, hogy az 1822-iki tanügyi választmányi munkálatban a magyar nyelv és irodalom ügye kiváló figyelemben részesült. Maga Lónyai Gábor, hivatkozva a XVI. század virágzó magyar irodalmára, melynek protestáns tudósok voltak ápolói, fentartói, kívánja, hogy a magyar nyelv ne csak a gimnáziumban taníttas-
