Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
26 és irodalom ápolására és művelésére adták magukat és csendesen, észrevétlenül rakosgatták ama hatalom alapjait, mely nemzetiségünket ismét megmentette s az ellenünkre járó kormány törekvéseit meghiúsította. Kazinczy Ferencz volt vezére e kor irodalmi törekvéseinek, ki magas műveltségével, társadalmi állásánál, korán kifejlett ízlésénél fogva, irányt adott az írók munkásságának. Nem volt író akkorában, ki hatását többé-kevésbbé ne érezte volna. Leveleivel, melyek most már nagyrészben összegyűjtve és kiadva, egy kis könyvtárt képeznek, felkereste, buzdította, bátorította a tehetségeket. író, költő, nyelvész, fordító, gyűjtő, szerkesztő, kiadó, pártfogó volt egy személyben, a mostoha időben egymaga pótolta azt, a mit ma lapok, folyóiratok, az irodalmi testületek végeznek. 0 volt az, ki e korban a nyelvújítási harczot előidézte, mely bár az írói világot két pártra osztotta, széles körben nagy érdekeltséget támasztott a nyelv és irodalom ügye iránt. Szerencse volt az, hogy a nyelvügyi vita által nem érezte magát veszélyeztetve az önkényes kormány, sőt némi kárörömmel nézte a pártok szenvedélyes tusait. Pedig ezúttal Brutus megcsalta a Tarquiniusokat. Minden egyes szó, mely született, egy-egy új eszmét képviselt, minden új mondatviszony vagy egy-egy szólás, mely felavatást nyert, szellemünk gazdagítása, előhaladásunk, műveltségünk záloga volt. E közben Kazinczy Ferencz vezérlete alatt egy sereg költő is fellépett, köztök Virág Benedek, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölesei Ferencz, majd Kisfaludy Károly sat., kik az elnyomott haza mély fájdalmát hordozva, mindannyian mesterileg tudtak játszani a nemzeti érzelmek húrjain. Nem léptek ők fel nyíltan a zsarnoki kormánynyal szemben, sőt kerülve kerülték a közéleti egyenes vonatkozásokat; nem kiáltottak boszuért a fájó sebek miatt, de hangjokban mégis volt valami a tárogató harsogásából vagy a vészharang ijesztő kongásából. Most fájdalomba merül minden gondolatjuk, hogy érezze kiki a haza mélységes bánatát, majd elszállnak a jelen élet sivárságából s a dicső múlt emlékeit ragyogják körűi képzelődésükkel, hogy azoknak láttára ébredjen fel a tettre képtelen, gyáva nemzedék. Néha a gúny ostorát is pattogtatják, hogy ütései alatt eszméljen fel a magát elfelejtett magyar; de van buzdító, lelkesítő hangjok is, ha látják a hazafiui erényt feláldozó hűségében. Ily módon lassan megnyerték a szíveket és a lelkeket, felizgatták a kedélyeket. Az olvasásvágy terjedtével, az irodalom egyéb ágainak közreműködése mellett, a nemzet felismerte helyzetét, figyelmével mindinkább szellemi érdekei feló YX
