Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

meg számos költői művei, melyek költészetünknek tartalmi és alaki gazdagítására szolgáltak, még számosabb prózai írásai, melyek a bölcsészet örök tárgyait, a történet egyes szakaszait, a társadalom nagy kérdéseit a XVIII. századbeli francia bölcsészek szellemében tárgyalják. De legnagyobb becsű és hatású mégis ránknézve azon látnoki hittel és meggyőződéssel hirdetett tana, hogy nemzeti míveltség csak anyai nyelven lehetséges s ennek érdekében a jövendőre függesztett tekintettel sürgette a tudományoknak magyar nyelven való mívelését s egy tudós-társaság felállítását. Buzdító példája, prophetai lelkesültsége felgyújtotta a hazafiság tüzét, a nyelv és irodalom szerelmét testőr-társaiban és másokban is a hazában. . . írók, költők sereglettek össze zászlója alá, kik a francia irodalom szelleméből táplálkoztak s csaknem mindnyájan az előkelő osztályhoz tartoztak. Az ébredő irodalom hajnalsugarai legelőször a társadalom legmagasabb osztályát érintik, bizonyítván azt, hogy a míveltség árja rendesen felüliül lefelé veszi útját. Majd egy másik irány is neki indul a kilflós osztály köréből — szerény szerzetesek mindannyian — és a nemzet diákos mívelt- ségére támaszkodva, görög-római mérték szerint kezdi pengetni a lantot, örülvén a felfedezett titoknak, hogy a mi nyelvünk is „perdül római rend szerint.“ Nemsokára egy harmadik sereg is felkerekedik, mely a nagp közönségre akar hatni és azért a nemzeti élet és történet köréből szereti venni a tárgyat, Gyöngyösytől tanulja el a hangot. Mindegyik társadalmi osztály megtalálta a maga szószólóját s egmersmind a neki való szellemi táplálékot. Mind a három irány .tfiás-más úton indúlt el, de ugyanazon eszközökkel, ugyanazon celt igyekezett elérni. A nyelvet mívelték és használták, hogy felébreszszék a szunyadó hazafiui érzést, a nemzetiségi öntudatot. A költészet nyelvén szólaltak meg először, hogy az alvó szíveket annál könnyebben dobbanásra ébreszszék. Könnyű olvasmányt nyújtottak elébb, hogy felkölthessék az olvasás vágyat. Mindannyian — mint Révai M. mondja hazafiui örömében : „a dűlő magyarság alá hajoltak támogató vállaikkal.“ A felébredt magyar irodalom mozgalmaiba Ráth Mátyás is belévegyül 1780-ban alapított „Magyar hirmondó“-jával, a legelső magyar hírlappal, ösztönözve az irodalmi törekvéseket, terjesztve az írók eszméit, szárnyat adva a költők vágyainak és reményeinek. Azon vettük észre magunkat, hogy öntudatra ébredtünk, önérzetre jutottunk. Az újjászületett magyar irodalom ifjú, szép korszaka volt ez!

E nyelvügyi mozgalom, az új magyar irodalom szelleme