Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
IL VÁZLATOK ÉS KÉPEK A SÁROSPATAKI EV. REF. FŐISKOLA XVIII. ÉS XIX. SZÁZADBELI ÉLETÉBŐL. A sárospataki ev. ref. főiskolának egész a XVIII. század végéig alig volt magyar nemzeti jelleme, nem a gondolkozást és érzületet véve, hanem a nyelv használatát tekintve. Tanrendszerünkkel, melyet külföldi példák után folyvást változtattunk, nem maradtunk el ugyan az időnkénti európai színvonaltól, de sajnálatos hibánk volt az nekünk is sokáig, hogy nemzeti életünk fejlődésének fő-fő tényezőit elhanyagoltuk az oktatásnál, különösen az anyanyelv jogait nem vettük figyelembe. Sokáig rejtve volt előttünk az a nagy igazság, hogy tudósokat képezhetünk ugyan idegen nyelven is, de a nemzet minden rétegét átható műveltség csak anyai nyelven lehetséges. Iskolánkban a latin nyelv betanítása volt a főczél, hogy a növendék azon beszélni és írni is megtanuljon. A gimnáziumban a latin mellett még a vallás- és a számtan elemei foglaltak helyet ; a természettudományok és a hazai történet ki voltak zárva a tantárgyak sorából, az anyanyelv pedig sem mint tantárgy, sem mint előadási nyelv nem fordul elő, idősb Csécsy János példáját kivéve, ki ezelőtt 200 esztendővel magyar nyelvtant írt és tanított iskolánkban. így volt az akadémiában is, hol a theologia és philosophia mellett, melyet egyházi és világi pályáu haladók együtt hallgattak, ismét csak a rómaiakra, ritkábban a görögökre került a sor. Itt is az volt az óhajtás legfőbb tárgya, hogy a hallgató Cicero szónoki virágait ékes bokrétába tudja kötni és latin nyelven egész viadori ügyességgel megtanuljon vitatkozni. Latin nyelven folyt az iskolai társalgás, szigorú büntetés terhe alatt; azon vezették a jegyzőkönyveket, számadásokat, azon tartották az ünnepélyes beszédeket, az volt az iskola hivatalos nyelve.
