Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

9

kinevezendő bizottság határozatát. E rendelet Zorgel Gergely, egri kanonok sürgetésére még azon év junius 15-én kihirdettetvén a sátoralja-ujhelyi megyei gyűlésen, ugyanott Kossovics Márton alispán elnöklete alatt egy bizottságot küldtek ki annak végrehajtására. E küldöttség junius 22 én érkezett Sárospatakra a jézsuitákhoz, hol Zorgel már készen várta őket a jól kifőzött tervvel. E szerint Lehn er Ferencz várbeli udvarbírónak a vár hajdúival és az itt állomásozó katonaság kapitányának is kellett szerepelni összes legénységével. Megjegyzendő, hogy sem Lehnemek Trautsohn herczegtől, sem a kapitánynak fel- sőbbségétől nem volt erre nézve utasítása. Másnap a küldöttség katonai fedezet alatt, dobpergés mellett, a Görög Tamás házához vonult. Oda idézi az iskola képviselőit, kik, miután biztosítást kértek és nyertek, hogy a katonaság nem fogja bántalmazni, meg is jelentek. Kossovics felolvasván a kir. rendeletet, kijelenti, hogy az iskola minden javaival ezennel átadatik a jézsuitáknak. Erre az iskola képviselői átadják ügyesen szerkesztett tiltakozó iratukat és kérik a küldöttség elnökét, hogy terjeszsze azt a megyei gyűlésre és onnan felsőbb helyre. Kossovics a tiltakozó iratot átvette, felterjesztését megígérte, sőt nagyobb biztosítás végett, kívánságra, másolatot is adott arról egy aranyért, de az iskola átadásának követelésétől el nem állott. Most a menet a katonaság és hajdúk kíséretében dobszóval indul az iskola piacz-útczai kapuja felé. A város lakossága, roszat sejtve, összecsődül, a tanárok és tanuló ifjúság pedig, a kaput bezárva és eltorlaszolva, várják a küldöttséget, mely nem adva semmit az ismételt kérelemre és tilta" kozásra, csakugyan erőszakhoz folyamodott. L e b n e r udvarbíró parancsára a hajdúk puskatusával döngetni kezdik a kaput, de hiába; majd a Bodrog partjáról hívatja fel Lehn er a molnárokat, kik baltákkal és fejszékkel esnek neki a kapunak. Az útczai közönség lármázik, szitkozódik, a nők és gyermekek jajveszékel- nek. Az asszonyok, nem tűrhetvén a méltatlanságot, megrohanják a hajdúkat, de látván, hogy puszta kézzel nem boldogulnak, haza szaladnak és szénvonóval, lapáttal, piszkafával felfegyverkezve, térnek vissza s kőzáport szórva maguk előtt, oly erővel támadják meg a kaput döngető molnárokat, hogy azok az ostromot kénytelenek voltak abbahagyni s maga a küldöttség is a nélkül, hogy nagyobb tettlegességre került volna a sor, jónak látta eredmény nélkül visszatérni a jézsuiták lakására.

Az iskolai társaság megörült ugyan, hogy ez alkalommal is