Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

5

Szomorú időszak következett ezután a sárospataki főiskolára. Báthory Zsófia, a jézsuiták ösztönzésére, hogy a Wesselé'nyi- féle összeesküvésbe keveredett fiának a kormánynál és a hatalmas klérusnál minél több pártfogókat szerezzen : 1671-ben a várbeli templomot, melyet a Perényiek építettek és az iskolát erőhatalommal elfoglalta, az iskolának épületeit és minden ingatlan vagyonát. földjeit, házait, mészárszékét, korcsmáját, szőlőit a jézsuitáknak adta, a tanárokat és tanúlókat pedig lelketlenül elűzte. Most az iskola feloszlott, a kisebb tanúlók szülőikhez men tek, a nagyobbak pedig Pósaházy János és B u z i n k a y Mihály tanáraikkal Debreczen felé vették útjokat, magukkal vívón a könyvtárnak és nyomdának megmenthető részét. Innen, tavaszra kelve, 1.672-ben Erdélyországba vándoroltak, hol kérelmükre és a Magyarországból oda bujdosott protestáns nemesek

közbenjárására, j;

_fejedelem a gyulafehérvári

Bethlen-collegium helyén telepitette le őket. Ettől fogva 1682 deozemher 22-ig nem volt iskola Sárospatakon. Ekkor a Tököly Imre felkelésének hírére, ki Sárospatakot is hatalmába kerítette, a diákság egy része, S a 11 a i Pál szénior vezetése alatt visszaszállingózott az ősi fészekbe. Egy ideig nem volt tanáruk, de azért fentartották magokat ; a nagyobbak egymástól tanúltak, a kisebbeket pedig a nagyobbak tanították. így éltek 1686. feb ruár 9-ig, midőn az elöljáróság a derék id. Csécsy Jánost választotta meg tanárul, szerencséjére az Iskolának, "mert—tr Tököly-féle felkelés leveretése után, mintegy 17 évig ismét vándorolnia kellett és C s é c e y volt az, a ki szívós kitartása és erélyes magaviseleté által, a legnehezebb viszonyok közt is meg mentette a bujdosó főiskolát, úgy, hogy őt méltán nevezhetjük a sárospataki főiskola második megalapítójának. Ugyanis, midőn egy zemplénmegyei küldöttség, Klobusiczky Ferencz alispán vezetése alatt, az 1681-iki törvényre támaszkodva, 1687 április 24-én újra elfoglalta és minden vagyonával együtt a jézsuitáknak adta az iskolát: Csécsy volt az, ki a tanúlókat elszéledni nem engedte s a folytonos üldözések közt a sárospataki főiskolát külön böző helyeken fentartotta. Ekkor a második ízben elűzött iskola junius 12-én Gönczön telepedett le, hol Csécsy csaknem nyolcz évig békében tanított. Ámde a boszút lihegő jézsuiták itt is szem mel tartották a hírre jutott iskolát és addig mesterkedtek, míg Göncz város földesúri jogát meg nem szerezték. Ilyen jogon 1695 márczius 25-én megtámadták és elűzték a tanúlóságot, mely a