Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893

52

évre, feldolgozandó szövegűi, a Gáláinkhoz írott levél V. része,

5-ik versének következő tétele tűzetett ki : „Léleltben, hit által várjuk az igazságnak reménységét.“ A kijelölt határidőre, a pályázati feltételeknek megfelelően, 6 egyházi beszéd adatott be. Számra nézve, mindenesetre elég igyekezetre valló termékenység ; de már itt, némi sajnálattal kell kiemelnünk, hogy, a mint a részleteknél kimutatjuk, bár a versenymüvek között kettő a legtöbb tekintetben jóravaló dolgozat, a többi versenykisérletek eredménye épen ezen a téren, távolról sem elégítheti ki várakozásunkat, akkor, mikor hosszú évek során át szintén nehéz volt részünkről a választás és döntés a bőszámu, majdnem egyenlő benső értékű, jóravaló müvek között, s ha jutalmat nem adhattunk is, a dijak megszabott száma miatt, de szívesen vettük az alkalmat, hogy elismerésünkkel és dicséretünkkel jutalmazhattuk többeknek majdnem egyenlő szorgalmát.

Az I-ső szám alatt bejegyzett mű jeligéje : „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísérteibe ne essetek, a lélek jólehet kész, de a test erőtelen.“ Márk XVI. 38. Azt csak mellékesen, noha a pályázati vállalkozásra szükséges komolyság hiányának méltó meg- megrovása mellett jegyezzük meg, hogy szerzője, úgy látszik, új evangéliumi iratok után dolgozik, akkor, amikor a Márk szerinti evangéliumot, jeligéjének megjelölése alkalmából, annak XVI, részében először is 18, eddig senki által sem ismert versszakkal toldja meg, lévén ezen evangéliumnak, legalább a mi tudásunkra kerekszám csak épen 29 versszaka ; másodszor pedig idéz a Márk szerinti evangélium említett fejezetéből olyan dolgot, melyet az evangélista sohasem mondott és épen a szóban forgó fejezetben, annak tárgyánál fogva, nem is mondhatott. De hiszen ez a mint mondottuk, mellékes dolog. Lényegesebb az, hogy az egész mű szerkezetében és kivitelében van eltévesztve. Szerző, a kijelölt szöveg alapján, húsvéti egyházi beszédet irt, holott nyilván észrevehető, hogy a szövegnek semmi, vagy csak igen messziről való összefüggése lehet a feltámadással, mint a húsvéti ünnep központi gondolatával. Az, a mit szerző, ilyen tervelés után, művének bevezető részében mond, megfelelő ugyan, az erőszakosan történt alkalmazás utján előtérbe emelt tárgynak, a husvétnak hangulatával szemben, de már tárgykitüzésében, annak felosztásában egyetlen gondolat sincs a kitűzött szövegből, azt tűzvén ki tárgyalása sorrendjéül, hogy a feltámadott Jézus miként juttatta diadalra az igazságot 1. saját magával, II. a világgal szemben. . . Minő meg-