Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893

28

együttérzés folytán, főiskolánknak is, fájdalom, mindezek mellett is kijutott a nehéz napokból, sőt a gyász könyei- ből is. Nemes Ferenc tisztársunk egész éven át gyöngélkedett, annyira, hogy főiskolánk elöljárósága ideiglenesen fel is mentette őt a tanítás terhe alól s tanszékét helyettessel töltötte be. Dr. Finkey József, kedves gyermekét, Radácsi György tisztársunk pedig szerető édes anyját, a legjobb, legnemesebb nők példányképét veszítette el, nekünk is őszinte fájdalmunkra s egy tisztelő szélesebb kör méltó részvéte mellett.

Március 22-én bekövetkezett a gyásznap, a melyre elvoltunk ugyan készülve, de a mely mégis méltán fájdalmasan érintette szívünket: Tarnóczy Tivadar tiszttársunk, évek hosszú során át pusztító betegsége után, elhunyt Kassán, hová enyhülést ment keresni kínzó fájdalmai között, szerettei körében. Temetése március 25-én ment véghez Kassán, nagy részvét mellett. Tanári karunk küldött- ségileg vett részt a gyászszertartásban. Koporsójára koszorút helyezett el s a gyászszertartást is Mitrovics Gyula, főiskolai lelkész végezé.

Tiszttársunk, annyi szenvedés után, megtalálta, már a maga által is óhajtott nyugalmát, mit édessé tehet az az elismerés, a melyet részünkről magával vitt s azok a szép emlékezések, a melyeket főiskolánk körében és számos tanítványainak szívében hagyott s a mely emlékeket legalább főbb vonásaiban e helyen is a méltó kegyelet parancsol feljegyeznem.

Egy szélesebb-körü, magasabb célú nevelő intézetben, amelynek feladata az, hogy kifejtve a lélekélet ezerfelé agazó erőit és hajlamait, egész embert neveljen a hazának és a köztársadalomnak, minden tagjának, minden munkásának megvan a maga helye, amelyet becsületesen betöltve, áldásává válik a kornak, amelynek ügyeit szolgálja.