Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893
22 , hogy az ünnepélynek általa, különben szellemesen megállapított részletein, a szükséghez és viszonyokhoz képest, alkalmilag legjobb belátásunk szerint módosíthassunk. A cél, azt hiszszük az, hogy a Kazinczy emlékünnepély szellemi hatása maradjon meg közöttünk. Junius 22-én, már az iskolai évet bezáró vizsgák folyamában, tartottuk meg, az igazgató-tanács, a tanári testület és tanuló ifjúságunk jelenlétében, igen korán és még mostsem feledhető csapás folytán elhunyt tanártársunknak, Molnár Lajosnak emlékünnepét. A derék férfiú képét Kovácsy Sándor tiszttársunk állitá elénk szép emlékbeszédében s bizonyára hálával tartozunk iránta, amiért az elhunyt tanár életét oly tanulságossá tette növendékeinkre, úgy tüntetvén fel őt, — lelki minőségének teljesen meg- felelőleg, — mint aki élő és buzdító példa arra, hogy igyekezettel mint vívhat ki valaki tekintélyes állást és közelismerést a társadalomban. * * * Protestáns tanintézeteinkben s így sárospataki főiskolánkban is, a tanítás és a nevelés kötelességén kívül, több irányú feladatok teljesítése veszik igénybe a tanárnak szellemi és testi erejét, méltán mondhatjuk: áldozatkészségét és egyéni nemes ambiczióit. Egy együvé forrott, együtt érző család vagyunk — s talán épen ebben rejlik, egyebek között, más tanintézetek szervezete mellett, előnyünk, -— a melynek körén belől, minden tagnak kijutnak terhei, az egész intézet szellemi és anyagi gondjaiból, szervezete öszhangzatos működési feladatából. Főiskolánk tanári kara, mint máskor, úgy ez iskolai évben is, ilyen sokoldalú hivatása mellett is, az irodalom terén is, igyekezett fentartani főiskolánk hagyományos jó hírnevét s szelleme rugékonysága mellett tevén tanúbizonyságot, úgy látszik : édes nyugalmat, a tudomány és ismeretterjesztés oltára körül való forgolódásban keresett. Így:
