Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893

7

maradt. De egy tanügyi kalainitást meggátolnunk nem állott hatalmunkban, lis ez az, hogy miután egyrészről már szeptember elsején gimnáziumunkba felvettük, a későn kapott értesítés miatt, azon napon jelentkezőket; másrészről a bizonytalan időre történt betiltás miatt és az idejében jobbra fordulás biztató reménysége mellett, elfogadtuk az írásban való jelentkezést is s végre, mert a járványtól megkímélt tanintézetekben a rendes időben megkezdett iskolai év határideje alatt teljesen betöltetett a törvényes létszám; mi, mikor a baj, isten kegyelméből, már elvonult fejünk felett, nem utasíthattuk vissza a megbiztatott és ennek alapján méltán reménykedő szüléket, a kiket egészen természetes szellemi és anyagi érdekek is kötnek másutt is bizonyos helyi tanintézethez. S így történt meg aztán, hogy gimnáziumunknak különösen első és harmadik osztályába a törvényes és általunk a lehetőségig megtartott létszámon felül, jelentékenyen több növendéket voltunk kénytelenek felvenni. Bizony nem, mintha áldatlan csődületet akartunk volna körünkben nyitni, a melyre nincs szükségünk, a melynek ismerjük oktatás és neveléstani veszélyeit, hanem, mert egy általunk meg nem változtatható kényszerhelyzettel állottunk szembe.

Ilyen lelki nyugtalanság és ilyen aggodalmak között foglalkozott tanári karunk az autonom felekezeti tanárok nyugdíjazásának az állam által kezdeményezett kérdésével. Ennek előzményeit kimerítően ismertettem a múlt évi értesítőben ; itt az ügy további történetének fejlődése szempontjából, csak azt említem meg, hogy tanári karunk, egy újabb kimerítő előterjesztést nyújtott be, előbb az igazgató- tanácshoz s annak utján a főtiszteletü egyházkerületi közgyűléshez, amelyben részletesen kifejtette azon előnyöket, amelyekre lehet reménysége, ezen intézmény megvalósi- tasa által, úgy a protestáns tanári testületeknek, mint az iskolákat fentartó felsőbb hatóságoknak is. Tiszáninneni