Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
S3 b) A Kövy-Okolicsányi díjra 1892/a• iskolai évben beérkezett magyar magánjogi pályamű bírálata. Pályakérdés : „Fejtse ki a pályázó, miként fejlődött a múltban a magyar házassági vagyonjog, ismertesse jelen állapotát, okada- tolja meg tüzetesen, hogy vájjon fentartandónak véli-e házassági vagyonjogunk jelen rendszerét s ha talán nem, mely rendszerrel kívánja legcélszerűbben helyettesíteni?“ Jeligéje a beérkezett pályaműnek : „Quis Graecus' regeret Latinos graecis moribus, aut quis Latinus Graecos latinis moribus?“ Ez a pályakérdés most már másodszor volt kitűzve azon reményben, hogy lesz törekvő ifjú, ki behatol a nehéz, de szép feladat mélyébe, igyekszik ereje s tehetsége szerint egyik legérdekesebb nemzeti jogintézményünket, a házassági vagyonjog rendszerét fejlődésében, alapelveiben, a magánjog többi részével való összefüggésében s kölcsönhatásában megismerni, hogy ha alkotása nem is lesz absolut becsű, a minthogy ilyet kezdőtől nem is várhatunk, de alapos munkája az ifjúi törekvés komoly jele, szép és biztató eredménye leend. Mig tavaly egy, most két pályamű érkezett be a kitűzött tételre. Fájdalom, az I. számút, mely nagy arányokban indúlt, nem lehetett elfogadnunk, mert — dacára, hogy kézirata így is 200 negyedrész oldalon felül volt — szerzője csonkán, több, mint '/3 rész hiányával adta be, holott mi, fenálló szabályaink értelmében csak befejezett, kész munkát bírálhatunk, mert különben tág kaput nyitnánk a visszaéléseknek. A II. számú régi ismerősünk. Tavaly is pályázott mostani jeligéjével. Tavaly határozottan kedvezőtlen bírálatot voltunk róla kénytelenek adni, mert elismertük ugyan, hogy forrásmunkáit jól választotta meg, ezek alapján helyes felosztást, helyes megfejtést adott; de a komoly tanulmány, a lelkiismeretes munkásság — a tulajdonképi érdem — annyira nem volt meg benne, hogy legtöbb helyen azokat a munkákat egyszerűen csak kivonatolta, néhol mulatságos, néhol boszantó tévedésekkel ; a mellett másod,- harmadkézből vett idézeteiben is idegen toliakkal ékeskedett, írásmódja gyarló, szóval hibái számosak és nagyok. Örömmel jelezhetjük, hogy a múlt évi szigorú bírálat önbirá- latra serkentette a szerzőt — a kérdés 2-szori tanulmányozása folytán mélyebben hatott be a feladat lényegébe — az idegen tollak bántó sokasága nagyon megfogyatkozott, a tavalyi munkával szem-
