Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892

46

amahoz képest — teljes fegyverzetben víjja védő és támadó csatáit. Amaz sokat vesz fel az összehasonlításból, emez csak a lényegessel, a jellemzővel bíbelődik.

Nem állítjuk, hogy mindent megfejtett a II. számú mű szerzője a megfejtendőkből, de azt igenis, hogy jó, szép. nemes feladatától egészen át van hatva s annyi jóravalósággal forgolódik tárgya körűi, olyan éles ítélettel vág, oszt s csoportosít, hogy a legnagyobb örömmel jutalmazhatja meg a tanári kar a Vay nagyobb díjjal s biztató elismeréssel.

RADÁCSI GYÖRGY.

4. Péczeli díjra. Fejtessék meg a szép és jó, a művészet és vallás egymáshoz való viszonyának kérdése s adassék elő az ó- és új-kor kiválóbb bölcsészeinek e kérdésre vonatkozó elmélete. Bérkezett egy pályamű : „In magnis et voluisse sat est“ jeligével.

Tagadhatatlan, a mit szerző is kiéinél előszavában, hogy e kérdésnek önálló megfejtése a tudomány mai álláspontján is sok nehézséggel jár, ha pedig valaki, mint ő, nem használhatja az idegen nyelven Írott műveket, majdnem lehetetlen. Azonban egy akadémiai pályamű szerzőjétől különösen bölcsészeti kérdésekben nem is várok önálló felfogást és elméletet s csak azt vizsgálom, felhasználta-e szerző e körbe tartozó nevezetesebb irodalmi műveket, megértette-e úgy ezeket, mint a kérdésre vonatkozó akadémiai előadásokat, gondolkozott-e eleget s fogalmai mennyiben tiszták és világosak.

Bár szerző mintegy ötven kisebb-nagyobb bölcsészeti művet sorol fel, az ethikai részre vonatkozólag mellőzött olyan tudományos forrást, a minő néki a Paner J. Ethikai determinismus elmélete lehetett volna. Azonban ő azt mondja előszavában, s ezt ismételve hangsúlyozza, hogy tájékozottságát nem annyira e forrásokból merítette, mint inkább hosszas gimnáziumi és akadémiai pályája alatt szerzett olvasottságából és tanulmányaiból.

Szívesen elismerjük, hogy foglalkozott szerző bölcsészettel, van némi olvasottsága, de nem gondolkozott eleget, nem emésztette meg a hallottat vagy tanultat.

Ha van is némi írói érzéke, a kérdés felfogásában, művének egész tervén, szellemében, előadásában bizonyos fiatalos kór- kedés, meggondolatlanság, elhirtclenkede's, kapkodás nyilvanúi. Már az helytelen volt szerző részéről, hogy a kérdést megváltoztatva irta művének homlokára, mintha neki az ó- és új-kor kiváló gon-