Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
IGAZGATÓI JELENTÉS AZ 1892—3-IK ISKOLAI ÉVRŐL. Nagy tiszteletű és tekintetes igazgató-tanács ! Midőn a lefolyt iskolai évre visszatekintek, mély fájdalomtól áthatva kell megkezdenem igazgatói jelentésemet. Igen, mert a tanári kart oly csapás érte, a mely mindnyájunk szívét és lelkét méltán megrendítette. A legifjabb tiszttársunk egyike, a testi és lelki erőkkel, vidám kedélylyel megáldott barátunk, a jó tanár. Molnár Lajos hagyott itt bennünket. A múlt év február 1-én vittük őt fel Pestre a főiskolai orvos kíséretében, hogy alapjában megrendült testi és lelki egészségének helyre- állítását a fővárosi, tudománynyal és tapasztalattal rendelkező jeles orvosokra bízzuk. Szótlanúl, némán, reménykedve, és a legroszabbtól is félve hagytuk öt ott; de nem tudtuk, hogy az ajtó, mely utána bezárult, őt tőlünk s a világtól örökre elválasztja. Jól esett, ha a tudósítás róla némi reménységet nyújtott, s levert bennünket, ha szomorúbb hírt kaptunk. S ez így tartott november 5-ig, midőn az, a mitől féltünk, bekövetkezett; gyógyíthatlan testi és lelki baja őt e napon a földi életről, az Angyalföldről, az angyalok seregébe szólította el. Tőlünk pedig a kérlelhetlen sors megtagadta, a fővárosban uralkodó ragály miatt, azt az egy szomorú kötelességet is, hogy
