Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

áldozatok leírása található. A próféta képét is sok apró-cseprő toldalékokkal homályositja s nem eléggé igazságos iránta elődeivel való összemérése közben, de túlságba csapkod a fogság előtti próféták jellemzésében, állítván róluk — egyebek között — hogy azok „teljes szólásszabadságot élveztek" (22. 1.) s hogy „előttük a fényes múlt képe lebegj1 a mely utóbbi jogot ugyan mi okon lehetne csupán csak a fogság előtti prófétákra szorítani ? ! Túlság az is, hogy Ezékiel művét teljesen egységesnek-nek (20. 1.) mondja, holott pályázó szerint is e mű 14 beszédnek foglalata, tehát legfölebb is csak jó berendezésűnek nevezhető, s az sem áll, hogy a fogságban élő zsidók — mint pályázó mondja — hazájukat siratva jártak búsan, szótlanul, keblükben az önvád mardosó kínjaival (28. 1.) ; sőt inkább épen az volt a nagy baj a próféták szemében, hogy igen könnyen megszokták a Kebar vidékét, annyira, hogy a nem zeti függetlenségért rajongó férfiak az idő előtti teljes beolvadástól féltették őket s így maga Ezékiel is, a mint ezt a szerző a forrásokűl megnevezett művekből is megérthette volna.

Műve 3-ik részében már szorosan ragaszkodik saját tervéhez s Ezékiel és a Thora viszonyát nyelvi szempontból mérlegeli (30—43. 1.). Érzi a feladat nagyságát, s őszintén bevallja, hogy e ponton nagy szüksége volt forrásaira s főleg Kuenen-t és Smend-et fogadta kalauzáúl. Nem róvjuk fel hibának, mert igaza van, hogy az ilyen nyelvi összehasonlítás különös jártasságot kíván a nyelv titkaiban, s megelégszünk azzal, hogy nem tévesztett a kalauzok megválasztásában. Felsorolja azokat a szókat, a melyek a Levi- tikus 17—26. fejezeteiben és Ezékielben mint közös — és a fogság előtt egészen ismeretlen szóknak bizonyultak ; továbbá táblázatosán állítja össze a Levitikus 26. fejezetének és Ezékielnek rokon kifejezéseit, a melyek annyira szembeszökők, hogy a kritikát szinte kihívóan követelik, de a nélkül, hogy az eredményt már itt levonná, egyszerűen utal arra, hogy e hasonlatosságot miként igyekezett az orthodoxia a Thora javára magyarázni s a maga ellentétes nézetének bővebb indokolása végett áthajlik annak bizonyítására, hogy a tartalom szempontjából miféle viszony van a Thora és Ezékiel közt.

A 43—66. lapokon aztán ezt a viszonyt mutatja be, mint maga mondja: analiticai úton, általános szempontokat vévén tárgyalási alapúi, hogy a részleteket s aprólékosságokat annál jobban csoportosíthassa (45. L). Ez eljárási mód mellett 6 alcim alatt tűnteti fel a szóban forgó művek tartalmi rokonságát, u. m.

4T