Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

6

zene, a beszéd művészete és némi építészeti csin nélkül, azt csak a műértő ítélheti meg. Meggyőződésem, hogy mentői több művészet egyesül templomi isteni tiszteletünknél, mentői jobban kifejtik erejűket a végből, hogy a szentnek, a megfoghatatlannak hozzá illő kifejezést adjanak : annál méltóbb, annál nagyobb hatású lesz az vallás-erkölcsi életünk javítására és megszépítésére.

Ily szoros viszonyban lévén a szépészeti míveltség a tudományos és erkölcsi míveltséggel, felhívom Önöket, fordítsanak nagy gondot és figyelmet szépészeti érzékök fejlesztésére. E végből keressék fel és szeressék meg a természet tárgyainak és tüneményeinek szépségeit s merüljenek azoknak gondolkozó vizsgálatába. A szerény kis ibolya lent a völgyben, a százados tölgy fent a magasban, a felkelő nap királyi pompája, a lenyugvó nap búcsúzó visszapillantása, az őszi természet hervadása, mely fájva is oly jól esik az érző szívnek: mind meg mind eszmék és érzelmek magyarázói, hangulatok ébresztői. Tanulják és és kedveljék a művészeteknek azon nemeit, melyekre főiskolánkban is alapot vethetnek. Ott van a rajz, mely különösen a plasticai szépségek felfogására és utánzására képesít; ott van az ének, dal és zene, mely felemel, vigasztal és megszentel s oly sokat megértett velünk abból a mi szóval ki nem mondható; ott van a költészet, tanulmányozzák az igazi költők remek alkotásait, vizsgálják azokat minden oldalról, tartalom és alak szerint, mert a puszta olvasás elaltatja a szellemet, megzsibbasztja az akarat cré- lyét; de kerüljék az álköltők műveit, a kik átlátszó lepel alatt kéjelegve mutogatják nemünk bűneit, az aljast és förtelmest, melyeket fájdalom ! napjainkban, szépirodalom czímen, minden ellenőrzés nélkül árúinak az emberiség erkölcsi megnyo morítására

Végre arra törekedjenek, hogy kifejlett szépérzéküknek megfelelő kifejezést is tudjanak adni, beszédükben,