Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891

Különben a „Bevezetés," eltekintve egyes kifejezéseinek most túl-erős, majd egészen színtelen voltától s attól, hogy többször általános igazságként hangoztatja azt, a mi csak a részletekre szólhat s eltekintve attól, is, hogy Lessing-et is csak Dr. Ballagj Mór után ismeri (7 1.) egészben véve úgy tartalmánál, mint irányánál s a tárgy kitűzésénél fogva, semmi különösebb kifogás alá nem eshetik.

Több kifogásunk van már a jó alapon indúlt mű felépítése ellen. Pályázó nyelv és tartalom tekintetében teendő összehasonlítást ígért, s a helyett, hogy ígéretéhez képest erre fordítaná erejét, — elsőben is „Ezékiel próféciájának keletkezése, tartalma és jelleme“ czímű szakasz tárgyalásába fog, s olyan formán értekezik a prófétáról, a mint az egy isagogikában, vagy magyarázatos bibliában szokás ; t. i. beilleszti őt a zsidó nép történetébe (és pedig ugyancsak hosszú előszó után), feljegyzi élettörténeti adatait s csak ezután fordúl a tartalomhoz, a melynek szokásos részletezése közben maga is észreveszi, hogy a felesleges jó cselekedetek útjára tévedt (20 1.) s mintegy önmagát rendreutasítva, áttér a mű nyelvezetének, czélzatainak, a próféta álláspontjának, hangúlatának jellemzésére s annak a különbségnek s azoknak az okoknak meghatározására, a mely Ezékiel és a többi próféta művei között mutatkozik s illetőleg a melyek e különbséget létrehozták. A próféta helyzetében, a fogság átalakító körülményeiben keresi az Ezékiel jellemének kulcsát, s jövőre vonatkozó reményeinek indokolását.

Föltéve, hogy e részletre, így a mint van, szükség volna, akkor is hibáztatnunk kellene pályázót a miatt, hogy a „Bevezetésiben jelzett fogyatkozásai ide is átkísérték, s úgy a források pontos meghatározását, mint a nyelvezetbeli szabatosságot köny- nyen elengedi magának. Tévesen hivatkozik p. o. Ewaldra (18. 1.), mikor annak egy jegyzetbeli állítását neki magának tulajdonítja; ugyanígy Varga Istvánra, a mikor azt állítja róla, hogy ő a Kebár folyót Kerekesinek magyarosította (a „Kerekesi" ugyanis a „Ker- kemisch“ község név módosítása!) ; szintén tévesen idézi Kovács Ödön Vallásbölcsészetének II. kötetét (26. 1.) az első helyen és Smend Ezékielének 18. lapját a római számú XIII helyett. Aztán most Jósia-t, Joakint ír, majd Jósiást és Jojakint, tehát hol Károlyi Gáspár, hol az eredeti szöveg után indúl, s Ezékiel 40—48. fejezeteiben következetesen a templom történetét látja s emlegeti, holott ott csak a leendő templom részletes rajza s az eliez fűződő