Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

42

Fenyvessy után azt állítja, hogy a jövedelmek azon oknál fogva sem emelkedhettek, mert a tiszavidéki vaspálya államosítása folytán annak hivatalnokai államhivatalnokokká lőnek s ily minőségben a községi terhek viselése alól fölmentettek. így formulázva a tételt, az meglehetős nevetséges. A Fenyvessytől csaknem szóról-szóra átvett eme tételből azonban ép a legfontosabb szót hagyta ki a pályamű szerzője, hogy t. i. nemcsak az a 150 vagy 200 hivatalnok, hanem maga a hatalmas társulat is fölmentetett az államosítás folytán a községi adók fizetése alól.

De részletes bírálatra, önállótlanságánál fogva egyik pályamű sem érdemes. A részletekre vonatkozó egyéb kifogásainkat tehát elhallgatjuk.

Valami különös dicséretben sem az egyik, sem a másik pályaművet nem részesíthetjük. A II. számú meglehetős terjedelmes, főképeu azért, mert sok benne a szószaporitás. Minden fejezet élén hosszasan pertraktálja például az egyes országok községi, sőt egész közigazgatási szervezetét, amire semmi szükség sincs. Ezen fölösleges szószaporitás természetesen csak csökkenti a különben is önállótlan, forráskészletének még betűihez is tapadó mű értékét. Az I. számú ellenben rövidebben, kevesebb szóval oldja meg feladatát ; de ez is csak annyiban önálló, amennyiben lehetőleg saját szavaival reprodukálja azon forrásokat, amelyeket — különben még eszmemenetökön sem igen változtatván — nagyon is felismerhető módon haszuált fel. Az előbbi pályamű nehézkes, iskolaszerű dolgozat, mely azonban az eredetiség hiánya mellett, legalább igyekszik a kérdések mélyébe hatolni ; az utóbbi ellenben jour- nalisztikai könnyedséggel és felületességgel írt, nagyon is sovány kivonatolása mások gondolatainak s a tételes intézményeknek.

Ha valamit, úgy legfölebb a szorgalmat lehet egyiknél is, a másiknál is jutalmazni, s csakis a becsületes igyekezet jutalmazásáúl ajánlhatnám a díj felének kiadatását, olyan formán, hogy az a két pályamű közt egyenlő részletben osztatnék meg. A jeligés levélkék felbontatván, szerzőkűl Antalfi Sándor IV. éves és Vass Lajos I. éves joghallgatók tűntek ki.

A jutalmakat a győzők a junius 29-iki délutáni ünnepély alkalmával, főtiszt. Kun Bertalan püspök úr biztató, lelkesítő igéi mellett s a közönség tetszésnyilvánításai között, a főiskolai imateremben vették át, Ó Papp József kivételével, ki időközben a hernád-németii tanitóságra távozott el.