Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

8

tudományi kar is megkezdette ; de a tanerők elégtelen volta miatt nem fejezhető azt be úgy, hogy az a létező szabályokat joggal tehetné feleslegesekké s időszerűtlenekké.

Ezek után áttérhetnék már a részletek felsorolására, ha két nevezetes eseménynek megemlítésére lelkem nem ösztönözne. Egyik id. báró Va y Miklós, ö excellentiá- jának, főiskolánk főgondnokának lemondása ; a másik pedig alig lemondott világi algondnokunknak, Hegedűs Lászlónak halála. Az új idők ingadozásai között két kipróbált erejű és bölcseségü kormányost veszíteni és nélkülözni egyszerre . . . ennek a veszélynek volt kitéve a lefolyt iskolai évben a sárospataki főiskola. Az egyiket sikerült kikerülnünk; t. i. a főgondnokok Nestora, a folytonos munkában s a vénség ékes koronája alatt fáradni kezdő id. báró Vay Miklós, az állam és egyház által egyaránt sokféleképen igénybe vett aggastyán, engedett a főtiszt, egyház- kerület forró ragaszkodásának és szives marasztalásainak. A mi örömünk e szerencsés fordulat felett bizonyára nem kisebb, mint a főtiszt, egyházkerületé ; mert mi egyebek között a tanitás és tanulás szabadságának egyik fő-fő harcosát s egyúttal biztosítékát is tiszteljük ő excellentiájában, s hogy mit jelent ez, azt azok érzik s tudják legjobban, akiknek szemében a tanszék nem csupán a kenyérnek botja, hanem az igazságnak, tehát az emberiség magasabb érdekeinek szolgálata. Ma ennek a szabadságnak is vannak irigyei, ami egygyel több ok arra, hogy mi hosszúnak óhajtsuk id. báró Vay Miklós főgondnoki hivataloskodását.

A másik veszély gyorsabban jött, mint bárki is sejthette volna. Hegedűs László férfiúi erőben búcsúzott el tőlünk egy téli napon, hogy a fővárosban képviselői kötelezettségét teljesítse, s nehány hét múlva hideg koporsóba zárva érkezett szülőföldére, hogy ott pihenjen, ahol az egyház, iskola és város javára egyaránt híven fáradozott. A tanári kar, az iskola nevében, jogot formált a kihűlt