Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

5

bizonyuljon az embereknél ; legyen úgy, hogy a §§-ok pótolják majd a talán ineghanyatlott, elerőtlenedett szellemet. Csak egy ne legyen! t. i., hogy az egyre követelőbbé váló rendszer Pro krusztes ágyává változzék s egyikünknek feje, másikunknak pedig lába essék a mérték áldozatául. Nem emberekről, hanem intézményekről szólok; nem magunkat féltem, hanem az egyes intézetek saját szinét, izét és zománcát ; az egyformaság untató voltától borzadok ; mert nincs ingere, nincs gyönyöre s ami legfőbb : nem támaszt versenyt, tehát hiányzik belőle az éltető levegő.

De ez aggodalom nagy részét is eloszlatja lelkemben az a tudat, hogy a tiszáninneni főtiszteletű egyházkerület s ennek vezérférflai úgy szeretik s tisztelik a protestantis- must, annak szellemét s tanügyi törekvéseit, mint senki jobban ; s mint a szabadelvűségnek, a tiszta protestáns demokratismusnak méltó örököse, mint eddig, úgy ezután is meg fogja találni a módot mindenkor arra, hogy a törvény követelései a protestantismus szellemével kibékítve hassanak és alkossanak közöttünk.

E tudatban ismét csak nyugodtan gondolok vissza az elmúlt év történetére s bizalommal tekintek a jövő elé.

Nagyszabású, korszakalkotó műveletekre nem hivatkozhatunk. A méhek munkáját végeztük; a csendes alkotás, a folytonos építés volt feladatunk s annak — a nekünk adatott erő mértéke szerint — úgy tudom, megfeleltünk.

Középiskolánk a főhatóságunk által megszabott tantervhez alkalmazkodva indúlt meg az új aerában, s ahozképest a feladatok kicserélése mellett, a tantárgyak új beosztásával, jórészben új tankönyvekkel kezdett az új esztendőhöz ; a hosszú változások után azzal nyugtatván magát, hogy az új épület talán már szilárd fundarnentomra van emelve. Az év-záró napok tényei azonban ismét gazdagabbá tették a gimnáziumi tanári kart egy újabb csalódással. A tanterv