Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883
41 azt állítja a többi közt, hogy az angol községek háztartását vezető tisztviselők felelőssége nincsen szabályozva, aminek következtében sok visszaélés történik. Mire alapítja azt a merész állítását, nem tudom. De ajánlom neki, hogy olvassa el Gneist: Englische Verwaltungsrecht- jét s meg fog győződni arról, hogy százakra megy az angol törvények száma, amelyek általábau a pénzügyek kezelőinek felelősségére s az adózó polgárokon elkövetett jogsérelmek orvoslására vonatkoznak. Egy más helyen meg feltűnő következetlenségbe esik, midőn előbb azt írja , hogy az angol rendszer, melyszerint a községi adók csakis az ingatlant terhelik , igen igazságos ; pár sorral alább pedig épen ebben találja a legnagyobb aránytalanságot. A német községi háztartásról írván, beszól német tartományokról, pl. bajor, szász stb. tartományról, holott tudnia kellene , hogy bajor és szász tartomány nincsen . hanem igenis van bajor királyság, szász királyság stb., az önálló állam több rendbeli attribútumával és a tartományénál sokkal szélesebb körű autonómiával fölruházva. A német községi administratio közös jellemző vonásait szintén helytelenül állapítja meg. De tekintve az egyes német államok községi igazgatásának különbözőségét, nem is lehet jóformán szó ezekuek közös jellemvonásairól, hacsak azon általános elveket nem adjuk elő, amelyek minden alkotmányos állam községi szervezetében irányadók, pl. hogy a községi képviselet állapítja meg a költségvetést, vagy hogy a községi tisztviselők az administrativ középhatóságok ellenőrzése és felügyelete alatt állanak stb. stb. ; de ezek a bírálat alatt álló pénzügyi pályamunkák szűkre szabott keretébe aligha illenónek be. A II. számú pályamű szerzője még kevesebb önállósággal tárgyalván az idegen államok községi háztartását, nagyobb tévedést nála még kevésbé vettünk észre. A magyar községi pénzügyek ismertetésénél azonban egy főforrásra, Fenyvessy Adolfnak a Nemzetgazdasági Szemle 1882. IX. füzetében megjelent s Budapest háztartásáról szóló értekezésére támaszkodván, a legnagyobb mérvű egyoldalúságba esik. Csaknem kizárólag, vagy legalább túlnyomó részben Budapesttel foglalkozik ; pedig ha a főváros speciális pénzügyi viszonyait ismerjük is, még a legtávolabbról sem lehet fogalmunk általában a magyar községek háztartásáról. Éhez járul, hogy egyben-másban téved is. Póldáúl a főváros budgetje emelkedésének okai közt sok mindent megemlít, de megfeledkezik a legfontosabbról, az egy milliós rendes közoktatási budgetről ; pedig ez amellett, hogy párját ritkító specialitás, még a költségvetés emelkedésének is egyik legfőbb oka. Aztán a főváros jövedelmeinek és kiadásainak emelkedése közti aránytalanságról szólván,
