Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

takargatni, illetőleg szépitgetni : „Kétségenkivül magasztos elmélkedése az embernek, midőn saját alkotására, rendeltetésére s a körülte levő összes mindenség világaira gondolva . . . egy ideig merengve tévelyeg a világalkotmányok tömkelegében.“ .... Csak csendesen, nyugodtan az egyházi beszédben! Senkihez sem illik oly kevéssé az, ha világokat rengető titánt játszik, mint az egyházi szónokhoz. Szerző maga is át fogja látni, hogy az eféle erőködés elveszi az ember tiszta látását s akkor aztán lehetetlenség értelmesen beszélnie.

A II. számú, „Ember küzdj és bizva bízzál“ jeligés mű szerzője, pünkösti egyházi beszédet irt a kiadott szöveg felett. Az egyházi szónoklástan tanitja s igy mindenesetre szabados dolog az, ha valaki egy egészen általánosságban mozgó szöveget, egy különös alkalom szempontjából értelmez és ezen alkalomra viszonyítva keres abban gondolatokat, Csakhogy ez esetben két dolog mulhatlanúl szükséges. Az egyik az, hogy az ilyen, úgyszólván ráviteles felfogás és fejtegetés szellemes legyen ; a másik pedig, hogy arról az alkalomról csakugyan beszéljünk, amely alkalomra akartuk a textust felhasználni. Az előttünk lövő egyházi beszédben egyik sincs meg. Szerzőjének a kijelölt, igen világos és tartalmas szöveg, úgy amint az előtte volt a maga közvetlen tartalmával, nem kellett, hanem valami új felfogás által akarta azt érdekesebbé tenni ; de hát nem látjuk át, minő szempontok szerint lenne lehetséges azt a szöveget: „Mindenek lehetségesek a hívőknek,“ épen a pünkösttel valami természetes és benső viszonyba hozui ; valamint gondos keresés mellett sem találjuk e műben a pünköstnek még csak nevét sem, kivévén egyetlen-egyszer, az egyházi beszéd címében odavetve. így természetes aztán, hogy egy olyan pünkösti egyházi beszédet, mely nem pünkösti egyházi beszéd, lehetetlenség megdicsérnünk.

Alii. számú mű, melynek jeligéje: „Ha isten velünk, kicsoda ellenünkminden tekintetben előnyösen emelkedik ki, eddig ismertetett versenytársai közűi ; sőt általában is egyike az egész pályázat legsikerültebb dolgozatainak. Tárgyszerű, alapos fejtegetés, egyszerű, tiszta nyelvezet ; mind jó tulajdonai ez egyházi beszédnek. Nem volt azonban szerzője elég szerencsés a felosztásnál, illetőleg az úgynevezett felosztási iránypont megválasztásánál. Ezt a propositiót : „A hívőnek csakugyan mindenek lehetségesek“ igy osztotta fel : És pedig lehetségesek“ voltak I. „A múltban, II. A jelenben III. Lehetségesek lesznek a jövőben.“ Kétségtelen az, hogy valamit igen helyesen és alaposan lehet kifejezni az idő kiválóbb három korszakára való tekintetből, tehát kétségtelen az is, hogy az a felosztási iránypont, mely szerint osztotta