Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1883

20

— a régi divathoz képest — sértetlen állapota. Az épületek környékének, magának a gyorsan szépülő iskolakertnek is csak az a benyomása lehet a figyelmes szemlélőre, hogy itt a jó Ízlés és szép-érzék egyre gyarapodik, s hogy itt mindig kevesebb a kíméletlen kezek száma, amelyek durván támadnak a természeti és emberi alkotások ellen.

A helybeli vasúti pályaudvartól a főiskola kertjéig terjedő út, amelyet most még vastag kavics borit, szintén az ifjúság szép iránt való tiszteletéről tanúskodik. Ez útat Farkas Imre, munkácsi uradalmi főtiszttartó úr birtokából, egy hangverseny jövedelmén vásárolta meg az ifjúság s ezáltal egyenes és biztos összeköttetést hozott létre a főiskola épülete és az indóház között. Megnyervén 50 írtért a területet, annak a feneketlen sár ellen való biztosítása végett, jóindulatú útmutatás folytán, a magyar északkeleti vasúti társulat vezérigazgatóságához folyamodott, amelynek nemes gondolkozásáról már sokszor volt alkalma meggyőződni. És most sem csalatkozott. A társulat 56 köbméter kavicsot szállíttatott az ifjúság folyamodására az Ung vizéből s a szükséges hídhoz való fákat is kiadatni rendelte. Mi őszinte hálaérzelmek között jegyezzük fel főiskolánk történetébe a nevezett vezérigazgatóság nemes tényét s azzal együtt a Nagy Sándor, szénior nevét is, ki ennek a mozgalomnak lelke volt, nemkülönben br. Kaas Ervin, helybeli állomásfőnök úrét is, ki mint az ifjúság melegkeblű barátja, úgy e tárgyban, mint sok másban is, sokféleképen adta már jelét a főiskola s ennek ifjúsága iránt érzett jóindulatának.

Ha még felemlítjük, hogy az iskolakert számára, bizonyos legatiók árából, újabban 6 darab, kényelmes, vaslábakon nyugvó ülőpadot is készíttettünk s hogy az akadémiai ifjúság kebelében tornaegylet alakúit, amely az „ép testben ép lélek“ elvéből kifolyólag Kiss Elek, tornatanár s Takács Ferenc, IV. éves theologus vezetése és elnöklete mellett, már egy szép vasárnapot szerzett Sárospatak művelt közön-